Nem félünk a sötétben

"Ősz illat. Séta a hegyen. Egyedül éjszakázni otthon. Az az érzés elalvás előtt. Alvás. Zene! A sapkás fiú, aki azt a számot énekli."

Aida tizenhat éves. Nem szereti kihúzni magát, kiszedni a szemöldökét, csinosan öltözködni. Szeret késő estig fent lenni. Olyankor merész dolgokon gondolkozik. Milyen lenne filmrendezőnek lenni Szellemet idézni. Megölni magát. Szerelmesnek lenni.

Aida otthon él az anyjával. A nővérei elköltöztek. Az apjának van egy másik családja.

Egyszer csókolózott eddig életében. Bukásra áll kémiából. Elektronfelhőkről rémálmodik.

Találkozik egy fiúval. A sapkással, aki azt a számot énekli. A túlvilági dolgokra egyébként is fogékony lány a fiú által egyre közelebb kerül a halál gondolatához. Hosszú idő óta ez az első dolog, ami lelkesíti.

Erre az útra kísérjük el őt. Végigkövetjük, világa miként válik szürkéből éjfeketévé. De félünk mi a sötétben?

Az előadás megtekintését stroboszkóp, erős fény- és hanghatások alkalmazása miatt erre érzékeny nézőinknek nem ajánljuk.

Sajtó