A festő-poéta. Tichy Gyula, a magyar szimbolizmus mestere

A festő és grafikus a századelő egyik legkülönösebb életművét hozta létre rövid élete során. Festészetét és rajzi, grafikai munkásságát az angol és a bécsi szecessziós mesterek, Aubrey Beardsley, Walter Crane, Gustav Klimt művei inspirálták, kifinomult vonalvezetésű, a szimbolizmus témáit dekoratívan megfogalmazó művei hamar sikert arattak. 2020-ban egy adomány révén jelentősen, mintegy ötven rajzzal gazdagodott a múzeumi kollekció, ez szolgáltat alkalmat e különleges életmű eddigi legteljesebb bemutatására.

Tichy Gyula (1878, Rimaszombat – 1920, Rozsnyó) a magyar grafika egyik kiemelkedő jelentőségű mestere volt, életműve azonban csak az utóbbi években keltette fel a szakma és a közönség figyelmét. A Magyar Nemzeti Galéria Grafikai gyűjteményének 2020-ban nyílt lehetősége a művész múzeumi kollekcióját magángyűjteményben lévő darabokkal kiegészíteni. Ez a jelentős gyarapodás – egy ismert magángyűjtő műveinek megvásárlása, illetve a gyűjtő rendkívül nagyvonalú ajándékozása –, valamint Tichy Gyula halálának századik évfordulója kínált alkalmat a magyar szimbolizmus egyik legkülönösebb életművének bemutatására. A pandémia miatt az emlékkiállítás megnyitójának időpontja ez év őszére csúszott.

Tichy festészetét és rajzi, grafikai munkásságát az angol és a bécsi szecessziós mesterek, Beardsley, Walter Crane, Klimt művei inspirálták, kifinomult vonalvezetésű, a szimbolizmus témáit dekoratívan megfogalmazó rajzai, akvarelljei, linóleummetszetei, rézkarcai és temperaképei hamar sikert arattak. 1909-től a KÉVE művészcsoport tagja volt, rendszeresen kiállított Budapesten, illusztrált, albuma jelent meg. Megélhetését biztosítandó 1909-ben rajztanári állást vállalt Rozsnyón, ettől kezdve itt élt, ám kapcsolata a fővárosi művészeti élettel nem szakadt meg.

Tichy élénken érdeklődött a fizika és a csillagászat, valamint korának technikai eredményei iránt, sőt belekezdett egy tudományos-fantasztikus regénybe is. Egyre romló egészségi állapota miatt figyelme a rajzművészet és grafika felé fordult. 1908 és 1913 között készült linóleummetszetei a magyar századfordulós grafika talán legeredetibb művei, de ugyanilyen sokrétűek és látványosak rézkarcai és akvarelljei is. Életművében a korszak modern eszméi, aktuális kérdései (női szerepek, város és vidék ellentéte, városi tematika, technikai fejlődés) allegorikus formában, a szecesszió lineáris, ornamentális formanyelvén jelentek meg.

A kiállítás kurátora: Földi Eszter művészettörténész (MOME)