Medea gyermekei

Narratíva - Füge Produkció

Medea és Iászon, két fiukkal Korinthosz falai előtt várnak. A fal előtt, ami mögött talán egy nap számukra is lehet otthon. Ha nincs, akkor tovább kell menni, és folytatódik az a több éves menekülés, amely valahogy sehogy sem akar véget érni. Amelynek valami távoli, homályos kezdőpontján Iászont Kolkhiszba küldte nagybátyja, hogy megszerezze az Aranygyapjút, azt remélve, hogy a barbár földön, a vad Kaukázusban, vagy akár útközben, de meghal. Kolkhiszban azonban találkozott Medeával, akivel egymásba szerettek, és az Aranygyapjúval együtt őt is megszöktette a barbár földről. Ez az út tele van titkokkal, cinkos hallgatással, halállal, hazugságokkal, amelyek által egyre messzebbre kerül egymástól a két ember. Iászon ismeretsége révén oltalmat remél Kreontól, Kreon fél Medeától, akit gyilkosnak tart, Medea nem akar semmit, csak Iászont, ahogy annak idején. Esik az eső, a fal mögött ünnepelnek, a sátor ázik, és a határon lézengő kóbor kutyák lassan megszokják a jelenlétüket.

A Narratíva Kollektíva Medea gyermekei projektjének kiindulópontja nem egy Medea dráma, hanem Medea mitológiai alakja maga. Euripidész Médeia című drámája, Franz Grillparzer Médea trilógiája, Jean Anouilh Médeia című drámája alkotják az előadás szövegének magját. A különböző századokban született szövegek eltérő stílusban, világban fogalmazódtak úgy, hogy a három felsorolt szerző mindegyike más-más fókuszt, dramaturgiát keresett a Medea mitológiában. Euripidész drámájában a történet tiszta, világos. Az osztrák író és költő, Franz Grillparzer trilógiájában, melynek alapvető szervező eleme az Aranygyapjú, és a körülötte kibontakozó egyre nagyobb zűrzavar, a motivációk, viszonyok bonyolultak és fedettek. Jean Anouilh művében az idegenség, esendőség és a magárahagyatottság motívumai kerülnek a fókuszba. Az idegenség érzete és a kívülállóság mind olyan motívumok, amelyek a hétköznapokban ugyanúgy jelenlévő kérdések, ahogy egy pár éves független társulat életében.