Program
A jelküszöb az információelméletben azt a referenciaértéket jelöli, amely meghatározza, hogy egy beérkező impulzust egy rendszer már értelmezhető információként érzékel-e, vagy még a háttérzaj részeként marad észrevétlen. Ennek nyomán a kiállítás középpontjában az a bizonytalan határhelyzet áll, amikor valami kiemelkedik a háttérből, és jelentéshordozóvá válik számunkra.
Boruzs Ádám festményeinek kiindulópontját hullámformák és különböző adatalapú struktúrák adják. Ezek a formák első pillantásra diagramokra vagy mérési eredményekre emlékeztetnek, a művek azonban nem konkrét tudományos jelenségeket ábrázolnak. A festészet közegébe kerülve eredeti funkciójuk háttérbe szorul, miközben szerkezetük továbbra is jelen marad.
A különböző hullámformák és rendszerek egymásra rétegződnek, keresztezik, részben elfedik és átalakítják egymást. Egy ponton már nem egyértelmű, hogy amit látunk, még az eredeti jel, annak torzulása, vagy egy újonnan létrejövő mintázat. A kiállítás éppen ezt a bizonytalan átmenetet vizsgálja. Azt a határt, ahol az adat képpé, a jel mintázattá, az információ pedig érzéki tapasztalattá alakul. Így a képek nem kész válaszokat kínálnak, inkább olyan vizuális helyzeteket teremtenek, amelyekben a néző maga is részt vesz a jelentés létrehozásában.
Az alkotó számára a zaj sem pusztán hiba vagy zavaró tényező. A rendezetlenségből új kapcsolatok és struktúrák is kialakulhatnak, ami megszakít egy információt, egyúttal valami más megjelenésének feltétele is lehet. A jel és a zaj így nem egymással szembenálló fogalmak, hanem egymást folyamatosan alakító állapotok.
Boruzs Ádám munkáiban nem arra a kérdésre keresi a választ, hogy mit jelent egy adott jel, hanem arra, hogy hogyan válik valami jelentéshordozóvá számunkra. Hol húzódik a határ adat és kép, rendszer és mintázat, információ és érzékelés között? És mi történik egy jellel akkor, amikor már nem ismerjük a forrását, mégis megpróbáljuk olvasni?
am projects
A 15 éves fennállását ünneplő Molnár Ani Galéria 2024-ben új szakmai mérföldkőhöz érkezett, ugyanis am projects néven egy második, önálló programmal rendelkező térrel bővült. Az első évre szóló tervek a fiatal, hazai női alkotókat helyezik fókuszba, így a nyitás metaforikus is, amennyiben nemcsak egy új helyszínről, de egy új perspektíváról is szó van a galéria életében. A friss képzőművészeti platform célja az, hogy kiemelkedő, eddig mégsem széles körben ismert művészeknek biztosítson megjelenési lehetőséget és piaci szereplést. Az új távlatokban gondolkodó am projects azonban egyáltalán nem szakad el a Molnár Ani Galéria szellemiségétől, már csak a térbeli közelség miatt sem – a két kiállítótér kétszáz méterre található egymástól a Bródy Sándor utcában –, hiszen folytatni kívánja a már megalapozott szakmai színvonalat.
