let's go japan with the kids - magyar nyelven, angol felirattal
dunaPart7 kortárs előadóművészeti platform keretében
Dollár Papa Gyermekei: Kiss-Végh Emőke - Ördög Tamás
let's go japan with the kids
- magyar nyelven, angol felirattal -

Program
A Dollár Papa Gyermekei alapítói, Kiss-Végh Emőke és Ördög Tamás let’s go japan with the kids című előadásának alaphelyzete egy olvasópróba. Ezen keresztül nemcsak egy készülő darabba látunk bele, hanem azokba a személyes és szakmai dilemmákba is, amelyek az előadás létrehozását kísérik. A páros közel két évtizede dolgozik együtt, miközben a közös alkotás, a párkapcsolat és a családi élet határai egyre inkább összemosódtak. Új előadásukban azt vizsgálják, hol tartanak művészként, és egyáltalán miért érdemes tovább alkotni az egyre bizonytalanabb helyzetű magyar független színházi közegben. Személyes történetük a különböző generációkhoz tartozó művészek és színészhallgatók bevonásával tágabb kérdéseket is felvet az alkotói felelősségről, a hatalmi viszonyokról, a művészi ambícióról és a színházi pálya kiszolgáltatottságáról.
A Japánba vágyódás mögött egy Magyarországon ismerős fantázia rajzolódik ki: talán máshol szabadabban lehet élni, újra lehet kezdeni, és valaki mássá lehet válni. „Nagy közös, vidám, nyomorúságos életükben” munka és magánélet, alkotás és családi szerepek elválaszthatatlanul összefonódnak, miközben próbák, családi veszekedések, vallomások, szatirikus és abszurd jelenetek váltják egymást. A sűrű, sokrétegű előadás egyszerre egy alkotópáros életének története és egy társadalmi közérzet lenyomata, amelyben a kimerültség, a megrekedtség és a cinizmus őszinteséggel és fekete humorral keveredik.
(Thury Gábor, kurátor)
Szereplők: KEREKES Éva, ZSÓTÉR Sándor, CUHORKA Emese, KÖVESI Zsombor/PÁSZTOR Dániel, IZSÁK Lili, KALICZ Máté, KISS-VÉGH Emőke, ÖRDÖG Tamás, valamint a Keleti István Művészeti Iskola másod- és harmadéves színész tanulói
Szöveg és rendezés: KISS-VÉGH Emőke és ÖRDÖG Tamás
A Dollár Papa Gyermekei alapítói, Kiss-Végh Emőke és Ördög Tamás munka és magánélet határait feszegetik, mint művészek és szülők. A tőlük megszokott szókimondással a mindennapok banalitását ütköztetik az alkotói önmegvalósítás vágyával és a hazai kultúrpolitikai helyzettel. A színpadra társakat hívnak maguk mellé - színészt, táncost, rendezőt, látványtervezőt, videóművészt, a tanítványaikat - akik behozzák a saját valóságukat.
Mit jelent létrehozni valamit? Önmagunkat. Egy gyereket. Színházat. Vagy egy teljesen új világot. Néha történnek velünk dolgok, amik mindent megváltoztatnak. Nem mi változunk, hanem a helyünk a világban. Vagy maga a világ. Önmagunkat írjuk színpadra? Hogy milyen szülőnek lenni. Vagy milyen embernek lenni?
Virginia Woolf szerint a személyiségünk nem csak abból tevődik össze, amit mi gondolunk magunkról, hanem abból is, amit mások gondolnak rólunk. És ennek a két képnek a kontrasztja döbbent rá az egyén valódi mivoltára. Ha ez igaz, akkor az is vagyok, amit gondolok magamról, de az is, amit például a gyerekem gondol rólam. Vagy te, ki e sorokat olvasod.
Rezidencia: SAIKONEON artist-in-residence program, Japan
Koprodukció: Trafó Kortárs Művészetek Háza
MEGJELENÉSEK
„Vége van. Már évek óta vége van – hangzik el tehát az előadásban, aminek nem ez a címe, hanem hogy let’s go japan with the kids, így, hibásan és csupa kisbetűvel. Pontosabban az előadás egészen mesteri, brutális egyszerűsége ellenére is hátborzongató első felében, amiben semmi, de semmi más nem történik, mint hogy a tudhatóan az életben is egy házaspárt alkotó Kiss-Végh Emőke és Ördög Tamás ülnek egymással szemben egy-egy széken – köztük néma megfigyelőként a szavaikat ugyan gesztusaikkal néha kommentáló, de a jelenetből kvázi kihagyott összes többi színész –, és a hétköznapi életükről beszélgetnek. Csodálatos ritmusú dialógus ez, színpadi szövegként, drámaként értelmezve bravúr, és teljesen mindegy, mennyi a „valóságtartalma”, hiszen mint színpadon elhangzó szöveg, törvényszerűen fikció.“
– Kovács Bálint, HVG.hu, 2025.
Jurányi Ház
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház mostanra meghatározó helyszíne lett a főváros kulturális életének, pezsgő színfoltja a kortárs művészeti közegnek.
Az egykori középiskola mintegy 6700 négyzetméteres impozáns épületének osztálytermei és tanári szobái próbatermekké és irodákká, műhelyekké és showroomokká, a tornatermek játszóhelyekké alakultak át, a sulibüféből pedig kávézó és galéria lett. Ami viszont változatlanul megmaradt, az a tehetséggondozás, a fiatalos légkör és az értékteremtés. Jelenleg napi szinten a Házban több mint hatvan tagszervezet, köztük 25 regisztrált előadó-művészeti, számos alkotó- és vizuális művészeti csoport, valamint egyéb civil szervezet dolgozik.
A Jurányi létrehozásával az volt a célunk, hogy egy stabil, közös otthont találjunk a független színházi és alkotóművészeti szektornak biztosítva a napi működéshez szükséges infrastrukturális hátteret. Szerettünk volna kialakítani a budai miliőben egy olyan kulturális centrumot, egy „kortárs művházat”, ahol a színházbarát fiatalok egy kávé mellett vagy akár egy színházi előadáson, kreatív gyerekfoglalkozáson vagy akrobatikus mozgásórán szívesen eltöltenek pár órát, ezáltal aktív közösségi élettel töltve meg újra az elhagyott oktatási intézményt.
A Jurányi több mint egy budai színház, alkotói és kreatív bázis, ahol a visszatérő repertoár, az évi 300 produkció mellett változatos művészeti, közösségi és oktatási programokkal találkozhatnak a látogatók. 2012-es megalakulása óta a Jurányi népszerűsége mind a független művészek, mind a közönség köreiben folyamatosan növekszik. Büszkék vagyunk arra, hogy mára bizonyos művészeti szakközépiskolákban érettségi tétel lett a Jurányi Ház.



















