PLACCC Fesztivál

A bemutatott művészeti projektek különböző nézőpontokból közelítik meg az újrakezdés kérdését, a közterek pedig a PLACCC Fesztiválra jellemző módon most sem csak a programok „hátterét” biztosítják, hanem élő, aktív alkotótársaivá válnak a műveknek: a városi környezet maga is alakítja a projektek kérdéseit, formáit és a látogatók tapasztalatait. A fesztivál idei programjai ennek jegyében különböző városi tereket, rétegeket és közösségi tapasztalatokat kapcsolnak össze, és arra hívják a nézőket, hogy a megszokott környezetükre új szemszögből tekintsenek.

A fesztivál idei arculatának főszereplője is egy köztéri figura: a klasszikus rugós játszótéri játék ezúttal nem lovat, hanem galambot formáz - azt a madarat, amely ember emlékezet óta a város változásaival együtt él. A rugós ló egyszerre idézi a köztéri örökség ismerős, nosztalgikus világát és azt a furcsa helyzetet, amikor hajtunk, küzdünk, „ezerrel megyünk”, mégsem jutunk sehova. A galamb pedig a városi beyond-human, a társadalmi szolidaritás jelképe – egyszerre ismerős és idegen, akárcsak azok a terek és rendszerek, amelyekben a fesztivál projektjei mozognak.

A FESZTIVÁL PROGRAMJA:

I. A PLACCC Fesztivál idén négy külföldi művész alkotásainak mutatja be budapesti adaptációit, hazai közreműködők segítségével:

–> Mehdi Dahkan (MA) marokkói és magyar táncosokkal közösen bemutatott KMs of Resistance című koreográfiai és hangperformansza a légzést az ellenállás és a kollektív cselekvés eszközeként vizsgálja. A marokkói Aïta hagyományából kiindulva a mű a test, a hang és a légzés segítségével teremt szavak és jelszavak nélküli tiltakozást.

–> Wojciech Rybicki (PL) csepeli lakótelepek lakóival folytatott beszélgetésekből építette fel Fordított partitúrák című koreográfiai ellen-térképét, amely mozgáson keresztül vizsgálja a tér láthatatlan történeteit, elfeledett tapasztalatokat, valamint a testek, a terek és a kollektív emlékezet kapcsolatát.

–> Elisabetta Consonni (IT) részvételi performansza, az (UN)REAL ESTATE AGENCY egy képzeletbeli ingatlanirodában játszódik. A közönség ingatlanhirdetések között válogatva és fiktív vásárlóerővel licitálva fedezheti fel, ahogy az otthon egyre inkább pénzügyi eszközzé válik, elveszítve alapvető társadalmi funkcióját és emberi jogi jelentőségét.

–> Marcos Krivocapich (AR) Unreal State című projektje egy immerzív városi séta, mely a megfigyelési rendszerek és digitális technológiák kortárs városi életre gyakorolt hatására reflektál. A séta során a nézők egy audio guide segítségével fedezhetik fel valóságunk egy láthatatlan rétegét.

II. Művész mint Kurátor programja keretében a PLACCC minden évben felkér egy művészt vagy művészeti kollektívát, hogy hívjon meg egy művészeti alkotást a fesztiválra.

–> Idén a Fuzzy Earth kollektíva meghívására Irene Lucas (AT) napenergia-laboratóriuma és közösségi konyhája, a Pop Up Cantina Solar érkezik Budapestre.

III. A PLACCC 2021-ben indította el Sensing the City programsorozatát, amelyben a résztvevő művészek kísérleti köztéri mikrointervenciókon keresztül reflektálnak a minket körülvevő környezeti és ökológiai kihívásokra. A sorozat idei alkotásait nyílt, anonim pályázati felhívás keretében választották ki:

–> Egy Mobility Garden nevű hordozható, élő rendszert mutat be a fesztiválon Jody Wood (US), amely azt vizsgálja, hogyan tartható fenn az élelem-ellátással kapcsolatos tudás és a közösségi gondoskodás instabil körülmények között. Az interaktív szobor látogatói nem csak szemlélői, hanem aktív résztvevői is a munkának: alakíthatják, bővíthetik, gondozhatják a folyton alakuló művet.

–> Móró Zsófi ideiglenes köztéri beavatkozása és részvételi emlékműve, az ERŐ-MŰ (From Red to Green) az 1988-as Bős-Nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozások emlékét kapcsolja össze a Duna jelenlegi ökopolitikai kérdéseivel. A vezetett részvételi séta során a résztvevők egy ideiglenes „emberi erőművet” hoznak létre – közös erőforrásként, közös ügyként és a közösségi energia forrásaként reflektálva a vízre.

–> Szabó Kristóf – Kristóf Lab (HU) napenergiával működő köztéri mikrointervenciója, az Ecological Backup System a Duna-part egy forgalmas, burkolt szakaszán jelenik meg. A mesterségesen fenntartott növényzet és a torzított természeti hangkörnyezet a városi ökológia sérülékenységére és a természet lehetséges jövőjére reflektál.

A Placcc Fesztivál idei programjai nem próbálnak meg válaszokat találni arra, mi következik egy megrendült rendszer után – inkább különböző léptékekben, a személyes tapasztalattól a kollektív emlékezeten át az ökológiai rendszerekig vizsgálják, hogyan lehet együtt élni a változással. Elgondolkodhatunk velük arról, hogy mi az, amit magunkkal viszünk a múltból, mi az, amit újra kell gondolnunk, és milyen új formákat hozhatunk létre a változás közben. A közterekben megjelenő kortárs táncelőadások, séták és részvételi projektek egyaránt arra ösztönöznek, hogy ne csak szemlélői, hanem alakítói is legyünk ezeknek az átmeneteknek.