beohnir

A beohnir nevet még gyerekként találtam ki. Ezt használtam minden fantasy játékban, ahol alkothattam magamnak egy képzeletbeli főhőst. Egy vándor karakternek képzeltem, aki barna köpenyben, karddal az oldalán járja a világot, és megismer különös tájakat és mindenféle embereket. Úgy tűnik, végül ez a karakter a zenéimben él tovább. (A köpenye azóta már zöld.)

A tanulásom is egy ilyen mindenfelé kalandozó utazás volt: gyerekként színészet, utána klasszikus zene a konzervatóriumban és az akadémián, szabadidőben rengeteg könnyűzenélés és filmzene-elemzés, aztán tanítás mindenfelé, végül újra sok-sok tanulás az elektronikus zenéről és a számítógépes alkotás rejtelmeiről.

Most pedig itt vagyok. Figyelem a világot és benne magamat, tanulok másoktól, segítek és segítséget kérek, aztán filmzenékkel és elektronikus zenével mesélek mindenről. Sokat zongorázom, egyre többet énekelek, eltűnök a stúdióban, kísérletezek, felfedezek. Aztán egyszercsak megjelenek egy beohnir-koncerttel, ahol együtt merülünk el a borúsabb témákban. De amennyi sötét és borongós zene lesz, legalább annyi lélekmelengető és szép is. Ezt megígérhetem.