Pap Gábor // Even Randomness has Roots

Az Esterházy Privatstiftung és az Esterházy Magyarország Alapítvány támogatásával az Einspach & Czapolai Galériában megvalósuló Even Randomness has Roots (Auch der Zufall hat Wurzeln) című kiállítás a kortárs képzőművészet eszközeivel reflektál a fraknói Esterházy-vár kincstárának kiemelkedő műtárgyaira. A burgenlandi Rozália-hegység nyúlványán álló fraknói vár Kunst- und Wunderkammerként ismert gyűjteménye a korai újkor egyik legrégebbi, eredeti állapotában fennmaradt kuriózumkabinetje.

Első ismert leltárát 1654-ben, Esterházy Miklós nádor halála után készítették el. A jegyzék ekkor még mindössze tizenhárom, családi relikviákat és különleges tárgyakat őrző ládát sorolt fel. A nádor halálát követően fia, Esterházy Pál tovább gyarapította édesapja gyűjteményét, de az ő esetében a kincsek – eleinte koncepció nélküli – felhalmozása elsősorban főúri reprezentációs célokat szolgált. Gyűjtői tevékenysége műveltségét, tájékozottságát és a világ iránti nyitottságát tükrözte. Ambiciózus gyűjtői tevékenységének köszönhetően a fraknói kincstár számtalan képző- és iparművészeti alkotással, könyvtörténeti és könyvészeti ritkasággal, fegyverrel és kuriózummal gazdagodott. A gyűjteményre inkább illett „a tárgyakból összeállított enciklopédia”, mint a hagyományos műgyűjtemény fogalma, hiszen a világ minden tájáról származó érdekességek között nemcsak műtárgyak – ékszerek, festmények, szobrok vagy hangszerek –, hanem természeti ritkaságok, ásványok, preparált állatok, valamint egzotikus eredetű növényi és állati maradványok is helyet kaptak.

Esterházy Pál idején alakították ki azt a grandiózus szekrény-, fiók- és tárolórendszert is, amelyben a gyűjtemény 16–19. századi darabjai ma is eredeti helyükön láthatók. 1695-ben a főúr a gyűjteményt hitbizományi tulajdonná tette, aminek köszönhetően a fraknói kincsek a mai napig az Esterházy-család elidegeníthetetlen tulajdonát képezik. A 17. században Esterházy Miklós és fia, Esterházy Pál által kialakított Kunst- und Wunderkammer – különösen páratlan fegyvergyűjteményével együtt – ma is Európa egyik legjelentősebb, eredeti helyszínén fennmaradt csodakamrája. Esterházy Pál jóvoltából a barokk időszakban a reprezentáció tematikus műpártolással és műgyűjtéssel is kiegészült.

Kurátori felkérésre Pap Gábor (1991) képzőművész, akinek alkotói gyakorlata a tárgykultúra, a vizuális asszociáció és a kulturális jelentések kortárs újraértelmezésére (is) irányul, a fraknói Wunderkammer általa kiválasztott tárgyait tette vizsgálódásainak kiindulópontjává. A történeti műtárgyak és saját alkotásai a budapesti galéria kiállítótereiben új összefüggésrendszerben jelennek meg. Pap legújabb kompozíciói azonban nem a történeti műtárgyak illusztrációi, hanem kortárs reflexiókként lépnek velük párbeszédbe, új jelentésrétegeket tárva fel a gyűjtemény és a jelenkori művészet között. A válogatás olyan különleges tárgyakat is felvonultat, mint a műtárgyak szállítására szolgáló bőrtokok vagy egy, a 16. századból származó narválagyar, amelynek egykor afrodiziákus hatást tulajdonítottak. Pap Gábor reflexióinak kiindulópontjai közé tartoznak továbbá díszes lándzsák, mészkőből, vasból és márványból készült ágyúgolyók, valamint faragott puskaagyak (Gewehrschaft) is.

A kiállítás arra törekszik, hogy Pap Gábor kortárs alkotásai és a fraknói Wunderkammer történeti tárgyai közös értelmezési horizontra kerüljenek. A történeti és kortárs művek közötti párbeszéd egyúttal az Esterházy Art Echo kezdeményezésének alapgondolatát is megjeleníti: újraértelmezi a múlt és a jelen, a történeti örökség és a kortárs művészet közötti kapcsolatokat. Az Esterházy Magyarország Alapítvány e programmal a történeti Esterházy-család mecénási hagyományát folytatja, miközben a család határokon átívelő kulturális örökségét is életben tartja a pannon térségben.

A Wunderkammer első pillantásra véletlenszerű tárgyak gyűjteményének tűnik, valójában azonban a rend keresésének és a világ megismerésének egyik legkorábbi és legizgalmasabb formája. Ebben az értelemben a kiállítás nem pusztán történeti műtárgyakat és kortárs alkotásokat állít egymás mellé, hanem magát a gyűjtés logikáját teszi vizsgálat tárgyává. A véletlennek tűnő kapcsolatok mögött kulturális, történeti és gondolati összefüggések húzódnak meg. Az Even Randomness has Roots cím ezért nem csupán a kiállítás mottója, hanem alapvető állítása is: a dolgok rendje sohasem magától értetődő, hanem mindig valamilyen világszemlélet, tudásforma és értelmezési rendszer eredménye. A kiállítás ezt a történeti tudásmodellt kísérli meg kortárs szempontból újraértelmezni, ahol a múlt tárgyai és a jelen képi gondolkodása közösen hozzák létre a jelentés új összefüggéseit.

Zsikla Mónika