LÁTOGATÓBAN PICASSÓNÁL. JUAN GYENES

2024-05-28T10:00:00.000Z  -  2024-08-19T17:00:00.000Z

A kiállítás a magyar származású fotóművész, Juan Gyenes és a spanyol képzőművész, Pablo Picasso az ötvenes, illetve a hatvanas évek eleje között tartó barátságát mutatja be. Egy olyan kapcsolatot, amely a fotóművész szavai szerint úgy keletkezett, mint egy „háromfelvonásos irodalmi mű: az első felvonás a megismerkedés volt, a második felvonás Picasso lefényképezése és a harmadik felvonás, amikor meg tudtam mutatni neki a felvételeket”. A fényképezés helyszínei egyaránt Picasso otthonául, és műterméül szolgáltaltak, így ezen kettősség érzete végígkíséri a képek hangulatát.

A kiállítás egy, a megszokottól eltérő narratíva kibontására tesz lehetőséget. „Nincs az a fényképezőgép, amelyik átfogná mindazt, amit látok, minden egyes pillanatban, minden lépésnél... minden szoba egy kép.” Eljátszik a kép a képben gondolatával: a művészt helyezi keretbe ezekben a terekben, a művek motívummá válnak, maga a művész pedig alkotói referenciává. Gyenes fotográfiái egy megfigyelői pozícióba engednek betekintést a nézőnek, az őszinte és hiteles képi dokumentációi nemcsak a fotográfia szépségét és intimitását, hanem az eszköz mögött álló mechnaizmusokat és motivációkat is bemutatják.

May
28
-
Aug
19

Program

Juan Gyenes a 20. század során hivatalos fotográfusi státuszban dolgozott a spanyol királyi családnál. A Picassóról készült portrésorozatának felvételei három találkozás alkalmával valósultak meg, az elsőre 1953-ban került sor a La Galloise-ban, Vallauris-ban. Később, a további két alkalomra 1958-ban Picasso cannes-i La Californie nevű házában, illetve a Mougins-ban található Notre Dame de Vie-ben került sor, ez utóbbi 1961-ben. A képek bepillantást engednek Picasso belső világába az 1953 és 1961 közötti, valamint az 1970-es évek alatti időszakban. A fotográfus azzal a céllal, hogy megossza a magánélet bensőséges látásmódját, „felemeli (portréfestői) tekintetét, hogy inkább az érzelmekre, mintsem a technikára figyeljen”, és bemutassa az alkotás, a kutatás, a felfedezés és a látszólagos káosz e világát.

„Nincs az a fényképezőgép, amelyik átfogná mindazt, amit látok, minden egyes pillanatban, minden lépésnél... minden szoba egy kép.” Ennek a gondolatnak a jegyében változtatja meg Gyenes a látásmódját, fókuszálását, nézését, hogy fényképezni tudjon. Eljátszik a kép a képben gondolatával: a művészt helyezi keretbe ezekben a terekben, a művek motívummá válnak, maga a művész pedig alkotói referenciává. Picasso ugyanakkor tudja, hogy „mit akar, és mit nem akar, hogy lássanak belőle”. Ez egyfajta szimbiózis kettejük között, egy olyan, egyenrangúak közötti kapcsolat, amely mindkettőjüknek előnyös, mert kreatív, elegáns és csábító.

A kiállítás tizenkilenc fekete-fehér és egy színes felvételből áll, ezek párbeszédben állnak a kiállításon látható Picasso reprodukciókkal. A magyarországi spanyol nagykövetség a spanyol állampolgárságú magyar fotóművész – a saját történelmi kontextusában és a mai művészeti és kulturális környezetben betöltött – szerepét kívánta kiemelni. Az AECID a maga részéről csatlakozott ahhoz a célkitűzéshez, hogy Pablo Picasso alakját halálának 50. évfordulója alkalmából megismertesse a fiatalabb generációkkal. A kiállítás pedagógiai megközelítése lehetővé teszi, hogy mindkét művésznek a XX. századi művészettörténetben betöltött jelentőségét bemutassa. Részben Pablo Picasso hatalmas életművét Juan Gyenes fotóin keresztül, részben a fotográfus sajátos személyiséggel rendelkező látásmódját a művész bensőséges társaságában, teret hagyva a befogadó szabad kognitív folyamatainak.

Ebben a három, a francia Riviérán található műteremben készült felvételek bemutatásával arra invitáljuk Önöket, hogy Gyenes fényképei segítségével látogassanak el Picasso mindhárom otthonába, amint éppen olvas, vagy a műhelyébe, ahol dolgozik, pillantsanak be a mindennapjaiba, a magánéletébe, sétáljanak egyet a festményei, szobrai, installációi vagy kerámiái között, vagy fedezzék fel a rendet a rendetlenségben a művész cinkos beleegyezésével.

Helyszín

Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház

A nyolcszintes épület 1894-ben készült el, Mai Manó fotográfus megrendelésére. 1931-ben a fényképész fiától megvásárolta Rozsnyai Sándor zeneszerző és felesége Rozsnyai (született Senger) Mici, művésznevén „Miss Arizona”. Ők építették az addig üres udvarba a három szintes Arizona mulatót. Ez 1944-ig működött, amikor is a tulajdonosokat elhurcolták. A háború után az épület a legkülönfélébb célokat szolgálta, iskola, bemutatóterem volt, majd a Magyar Autóklub budapesti szervezete használta 30 éven át. A Magyar Fotográfiai Alapítvány 1996-tól kezdve tudta kivásárolni a bérleti jogokat a bent lakó bérlőktől. A félemeleti Mai Manó Galéria 1995-ben, a Magyar Fotográfusok Háza az I. és II. emeleten 1999. március 18-án nyílt meg benne. (Megnyitotta Nádas Péter író.)

Hallgasd meg

Kapcsolódó események