Jelen Ádám: A képeim beszélnek, mert én nem tudok
Jelen Ádám (1994) forgatókönyvíróként kezdte pályafutását, rövid történeteket írt, és annak a módját kutatta, miként tudná ezeket láthatóvá tenni. A divatot és a portrét érezte a legközelebbinek ahhoz, hogy a történeteit elmesélje, így került kapcsolatba a fotográfiával. Eleinte autodidakta módon tanult fényképezni, majd 2020-ban elvégzett egy szakirányú képzést. Munkája kapcsán élt Párizsban, később Barcelonába költözött, jelenleg Budapesten él és alkot. Karrierje során – a kreatív szabadság igénye miatt – többnyire nemzetközi, független magazinokkal dolgozott együtt, azonban hamar megtalálta azt a saját, személyes stílusát, amelyet az elegancia, a letisztult kompozíciók és az egyedi színvilág jellemeznek, és amelyek különleges atmoszférát teremtenek.
Program
A képeim beszélnek, mert én nem tudok (My Pictures Speak, Because I Can’t) című anyaga egyik legszemélyesebb és legérzelmesebb fotósorozata, amelyben a fotográfiák révén kommunikálja azokat az érzelmeket és gondolatokat, amelyeket szavakkal nehezebben fejezne ki.
„A fotográfiát – mint kiderült – nagyon jól tudom használni fegyverként a dadogásom ellen. Nap mint nap emberekkel kell beszélnem és instruálnom őket, és ez eléggé megnehezíti a mindennapokat is, ellenben nagyon sokat segít és segített is. Ez az egyik fő motívum is most az alkotói pályámon, ennek szentelem az első nagyobb kaliberű egyéni projektemet.”
A sorozat képei egy-egy történetet mesélnek el, ami lehetőséget ad a nézőnek, hogy saját érzelmi és intellektuális reakcióit is belevigye az értelmezésbe. A képek mögött rejlő érzelmek és történetek az identitás, a magány, a szeretet, a veszteség, valamint az emberi létezés alapvető kérdéseit vizsgálják.
A PaperLab Galériában látható 20 kép megmutatja, hogy a fotográfia több, mint egyszerű dokumentáció: egy olyan erőteljes művészeti forma, amely képes a nézőre mély érzelmi hatást gyakorolni. Ezzel a sorozattal Jelen Ádám rávilágít arra, hogy a fotográfia az érzelmek és történetek átadásának egyik legkifejezőbb eszköze. A sorozat nemcsak a fotográfus saját belső világának tükre, hanem egy univerzális üzenet is, amely mindenkihez szól.
A kiállítás ingyenesen megtekinthető.
Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház
A nyolcszintes épület 1894-ben készült el, Mai Manó fotográfus megrendelésére. 1931-ben a fényképész fiától megvásárolta Rozsnyai Sándor zeneszerző és felesége Rozsnyai (született Senger) Mici, művésznevén „Miss Arizona”. Ők építették az addig üres udvarba a három szintes Arizona mulatót. Ez 1944-ig működött, amikor is a tulajdonosokat elhurcolták. A háború után az épület a legkülönfélébb célokat szolgálta, iskola, bemutatóterem volt, majd a Magyar Autóklub budapesti szervezete használta 30 éven át. A Magyar Fotográfiai Alapítvány 1996-tól kezdve tudta kivásárolni a bérleti jogokat a bent lakó bérlőktől. A félemeleti Mai Manó Galéria 1995-ben, a Magyar Fotográfusok Háza az I. és II. emeleten 1999. március 18-án nyílt meg benne. (Megnyitotta Nádas Péter író.)