Már nem álmodok velük.

Exit Generáció

- a gyermekvédelemről, valós beszámolók alapján-

“Egyszerűen nem lehet ezekbe a rendszerekbe belelátni. Hogyha nem vagy benne, hogyha nincs belső ember, aki beszél, akkor ezek a dolgok nem derülnek ki.”

Az előadásban elhangzó dokumentarista szövegek mind a gyermekvédelmi rendszerben érintettek beszámolói. Az intézetek egykori lakói, fiatalkorú anyák, szakemberek járultak hozzá, hogy mélyen személyes és vállaltan szubjektív történeteiken keresztül a nézők megismerhessenek egy olyan világot, amit a mai napig tabuk és titkok öveznek. A történetből összeálló kép bemutatja, hogyan termeli újra ugyanazokat az élethelyzeteket a rendszer generációról generációra.

Miközben a gyermekotthon sokak számára a fizikai túlélés egyetlen biztosítéka, a szereplők legfőbb kérdése mégis az: “hogyan fogok kijutni innen?”. Szereplőinket azonban nem csupán a gyerekkori traumák által ismerjük meg. Az előadásban szövevényes emberi kapcsolatok és humoros mindennapi helyzetek is árnyalják a hazai gyermekvédelem médiából megismert képét. Kiderül, hogy mi mindenre képesek egymásért a testvérek, hogy megcsókolta-e valaki Cristiano Ronaldot és hogy hogyan tartsunk világraszóló 18. születésnapot.

“Nyilván nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy miért van lelkiismeretfurdalásom... Tehát az... Amikor az ember túlél dolgokat, amikor kijövünk ebből az egész kurva viharból, és azt mondod, hogy hú, túléltem ezt és azt... tök jól lehet utána fényezni magunkat, hogy sikerült, hogy lediplomáztam, hogy kitörtem, és blablabla, de mindennek van ára.

És nem biztos, hogy megéri. Mert akkora terhet basz rád, olyan szinten befolyásolja minden mozdulatodat, minden megélt érzelmedet, hogy nem biztos, hogy megérte. És ha ott maradunk, az fix, hogy vagy éhen halunk, vagy fizikálisan halunk meg, de ott már mindegy, ez tényleg megtörtént volna. És akkor addig szólt volna a történetünk.”