Perem - bizonytalanság és biztonság határán
Hol húzódik a biztonság határa? Mit jelent harmóniára lelni a kiszámíthatatlanban? A Perem - bizonytalanság és biztonság határán című kiállítás ezekre a kérdésekre keresi a választ – nem kinyilatkoztatásokkal, hanem finoman rétegződő megközelítésekkel.
A Perem egy olyan tér, ahol a törékeny remény, az összetartozás és az életigenlés újra és újra utat tör magának – még akkor is, ha csak egy lehullott morzsában vagy egy megdíszített kerítésben talál rá az ember.
Program
A kiállított művek a bizonytalanság és a biztonság érzetének egymásra rétegződő szövetét vizsgálják, különféle eszközökkel mutatva be a peremen egyensúlyozó harmóniát – vagy épp annak fáradhatatlan keresését. A kiállítás nem az ideális biztonság állapotát mutatja be, hanem a nálunk nagyobb, sokszor átláthatatlan struktúrák törésvonalaiban megtalált, szubjektív és ellentmondásos harmóniát – reményt adó kapcsolódásokat, asztalról lehulló morzsákban lelt örömöt. A kiállításban megjelenik a társadalmi „szerencsekerék” kiszámíthatatlansága mellett a kisközösségek összetartásának ereje, és az életigenlés a megváltoztathatatlan szituációk hálójában – a külső zajok mellett a belső csend megtalálása, és a börtönként körénk záruló kerítésbe szőtt saját történeteink. A művek kettősségeket hordoznak magukban, egyszerű válaszok helyett komplex nézőpontokat mutatnak be a biztonság témájának megközelítéséhez.
Ezt a kettősséget erősítik a felhasznált anyagok, amelyek a tér különféle pontjain bizonyos ritmusban visszatérnek: fémek és textilek, éles és hideg anyagokkal szemben puhaságot és melegséget idéző textúrák. Az alkotók a határvonalakat kutatják, ahol a biztonság és a bizonytalanság nem egymást kizáró állapotként, hanem egymásba csúszó, szubjektív tapasztalatként jelennek meg. A kiállítás audio elemei szintén a kellemes és kellemetlen ingerek váltakozását ragadják meg. Az egyéni érzékelésen alapuló hanglenyomatok, a biztonságos és veszélyes hatásokra adott zsigeri válaszreakciókat helyezik a befogadás fókuszába. Az alkotások nyelvezete nem dokumentarista, a kiállító művészek személyes élményeikből építkeztek – az általános érvényű témák ezért privát jelképekkel fonódnak össze, mint például a szülőház ebédlőasztala, a gyerekkori takaró, a minket védelmező ruhadarabok vagy az utca morajlása. A kiállítás arra invitál, hogy fedezzük fel a hétköznapokban megbúvó, titkos feszültség és nyugalom dinamikus dialógusát.
Kiállító művészek: Farkas Aliz, Kunu Sándor Alex, Vajda Vendel, Várhelyi Valentina
Kurátorok: Farkas Clara, Lakatos Nikoletta, Oláh Norbert / a Bura Galéria csapata
Bura galéria
Progresszív roma művészeti galériaként határozzuk meg önmagunkat. Nézetünk szerint a kritikai művészeti narratívák is a roma kultúra részét képezik.