Re:touch 2.1 · Pápai Zsanett kiállítása az Eleven Tavaszon

Megnyitja: Sárosi Dániel, mesterdiplomás grafikusművész, egyetemi képzőművész-tanár

17:00: Kiállításmegnyitó + Imitation dalpremier

17:30: Suefo DJ szett

Pápai Zsanett az Imitation énekes-dalszerzőjeként a hazai glitchtronica, art-electro képviselője, a zene mellett 25 éve foglalkozik absztrakt festészettel. Korábban a párizsi Village Suisse-ben állította ki képeit.

Most Magyarországon is bemutatja újabb és régebbi, itthon még sosem látott műveit.

Kompozícióinak művészi homlokterében két egymással ellentétes irányú alkotói szándék végletekig feszített viszonya áll; egyrészt törekvés a formai letisztultságra, a kifejezésmód lecsupaszítására, sallangmentesítésére, másrészt a vonalvezetés által a személyesség és a zabolátlan expresszivitás jegyeinek megnyilvánulása. A nyers színek és a pasztell árnyalatok kontrasztja, a különböző technikák ötvözése, ütköztetése tovább élezi a viszonyrendszer feszültségét.

A festőhenger vastag sávjai alól feltűnő cizellált részletek és a néhol ecsettel precízen kidolgozott színátmenetek szenvedélyt és elevenséget kölcsönöznek a műveknek. A festőkés sodró lendületű ívei érzékiséget és vitalitást hirdetnek. A reflexív és az emocionális szintek folyamatos egymásra vetítése magával ragadó stílusnyelvet teremt.

A képeken a létbevetettség fojtogatóan szűk határainak érzete, az egzisztenciális szorongás és a félelmet, alkut nem ismerő életigenlés birkóznak egymással, fel- és alágyűrve egymást a festék- és jelentésrétegeken.

Re:touch

Milyen módon és mennyiben vagyunk azonosak korábbi énünkkel?

Létezik-e egy határozott mag, egy alapzat, mely ugyanaz marad a személyes történetünk és változásunk során; vagy olyanok vagyunk, mint Thészeusz hajója, mely az út során darabról darabra teljesen kicserélődik?

A kiállítás egy performatív aktus, amely vizsgálja, dekonstruálja és újraértelmezi az identitás fogalmát.

A szubjektum saját definíciói elleni lázadásának vizuális reprezentációja, felkelés a narratív identitás és a mitológia uralma ellen.

A művészi eszközök használatával a kiállítás kritikai diskurzust nyit az individuális és kollektív azonosság, a változás és az állandóság kettősségével kapcsolatban.

A művész párizsi korszakából származó festményeivel lépnek dialógusba az elmúlt 5 évben készített legújabb művek.