„A férfi helyét senki nem firtatja a forradalomban”

A textil összeköt, szétszabdal, egybesző. Az MTA Művészeti Gyűjtemény

raktárából kortárs kiállítótérbe költözik az az eredetileg hetven

négyzetméteres, virágmintás szőnyeg, ami több mint százhatvan nő közös

alkotása a 19. századból. A szőnyeg nem csupán dekoráció, hanem emlékmű,

politikai állásfoglalás és összefonódó élettörténetek textilbe hímzett

lenyomata.

A Magyar Tudományos Akadémia, a nemzeti gondolat és mozgalom intézményi

megtestesítője körül több, nők által kezdeményezett közösségi gyűjtés valósult meg az

idők során. Ezek közül az egyik első a virágos szőnyeg elkészítése volt 1865 és 1867

között.

Az akadémia székházát 1865-ben adták át, ám mire az épület felépült, a pénz elfogyott,

így a belső terek díszítetlenek maradtak. Mindez nagy valószínűséggel eljutott az Aradon

tartózkodó Bohus Jánosné Szőgyén Antónia (1803-1890) fülébe is, aki közösségi

felhívást adott fel több lapban egy, a díszterembe szánt szőnyeg létrehozására. A

szőnyeg 1867-re készült el, és került az akadémia épületébe, hogy először használati

tárggyá, majd rezsimeken és korokon átívelő, az intézményi autoritást megjelenítő

dísztárggyá váljon. A hímzésben résztvevő női csoportok, ez a több mint százhatvan nő

a társadalom szinte összes rétegét reprezentálta társadalmi osztály, felekezeti

hovatartozás, életkor és családi állapot tekintetében. A belépési küszöböt a varrni tudás,

illetve egy 75x75 cm-es megmunkálandó egység megvásárlása jelentette.

A kiállítás törekszik a szőnyeg történetének megismerésére és megismertetésére, illetve

jelentésrétegeinek feltérképezésére, összefűzve azokat más XIX. századi és kortárs,

magyar és nemzetközi művekkel. A kortárs textilmunkák nem csak a politikai

állásfoglalás különböző formáit jelenítik meg, de a művészeti kollektívák gyakorlatait is

magukba sűrítik. A munkák közötti sokféle kapcsolódási pont lehetőséget kínál arra,

hogy a textilt nemlineáris narratívában, a társadalmi és politikai pozicionálás terei felől

olvassuk össze.

A kiállítás kísérletet tesz a szőnyeg történetén és az azt körülvevő műalkotásokon

keresztül alternatív művészettörténetek bemutatására is – különös tekintettel azokra a

soha el nem ismert vagy rég elfeledett XIX. századi kézimunkákra, amelyeket a magyar

díszítő- vagy iparművészet részének is tekinthetünk. A kiállítás keretein belül teret kap

az intézményi (ön)reflexió is, különösen annak fényében, hogy napjainkban a kultúra és

a tudomány tereinek önállósága mindinkább meginog – részben a privatizáció, részben a

fenntarthatatlanság következtében –, vagy összefonódik az aktuális hatalommal. A

galéria terei így olyan tudások és tudományos munkák számára nyílnak meg, amelyek

eddig rejtve maradtak, jóllehet jelentős kultúrpolitikai súlyt hordoznak. Látnunk kell

azonban, hogy a szőnyeg méltó és teljességében való bemutatása lehetetlen – nem

csupán a szőnyeg kettévágottsága miatt – , hiszen a kultúra terei szimbolikus és

gyakorlati értelemben is szűkké válnak.

Kiállító művészek: Közel kétszáz, többségében női kiállító, a 19. századtól napjainkig,

így például ​​Adèle d' Aubouin, Bohus Jánosné Szőgyén Antónia, Catholics for Choice,

Deutsch Szidonia, Földváry Lajosné Szita Aloyzia, gróf Bethlen Józsefné Sissányi

Erzsébet, Lana Desastre Collective, Małgorzata Mirga-Tas, Marina Naprushkina, Richter

Sára, Szabó Eszter Ágnes (HINTS), Sophie Utikal, Varjassy Jakab, Zapantera Negra.

Helyszín: Budapesti Történeti Múzeum - Budapest Galéria, 1036 Budapest, Lajos utca

158.

Időpont: 2025. július 18. - október 5.

Megnyitó: 2025. július 17. (csütörtök), 18:00. Megnyitja: Süvecz Emese,

művészettörténész, a Magyar Női Alap egyik alapítója, ügyvezető igazgatója

Kurátor: Szász Anna Lujza