MARTIN WANDA: AZ ÁRTATLANSÁG ÉS TAPASZTALÁS DALAI
Martin Wanda önreflektív kollázssorozatában a posztmodern szerelem kihívásait és az idealizált, illetve a valós vonzalom körüli kérdéseket járja körül, amelyben sokszor ütköznek az elvárások a valósággal. A cím William Blake 1798-ban megjelentetett, saját maga által illusztrált verses gyűjteményét idézi, melyben a szöveg és illusztráció szerves egységet alkot.
Program
A Londonban élő fiatal fotográfus a pandémia alatt kezdett el dolgozni – egyfajta önvizsgálatként – önarcképekből álló kollázssorozatán. Wanda mindig is empatizált és gyakran érezte hasonló helyzetben magát saját kapcsolataiban a beteljesületlen szerelmek hősnőivel, például Opheliával vagy Lady Shallottal, akik a preraffaelita festményeknek is ikonikus alakjai voltak. Ezek az eszményített szépségű női karakterek és az ábrázolásukhoz felkért modellek is gyakran csak a férfiak ideiglenes szerelmi tárgyai voltak. Wanda saját magát megfigyelve és fényképezve, egy-egy – a művészettörténetből ismert – női karakterbe bújva szabadítja fel ezeket a nőalakokat a „male gaze” alól.
Az alkotó romanticizálja szerelmi csalódásait, kollázsain kedvenc könyveiből, a romantikus irodalom klasszikusaiból beszkennelt részleteket kombinálja kézzel írt szövegekkel. Az Üvöltő szelekből, a Vörös és Feketéből, az Anyeginből és Az ifjú Werther szenvedéseiből kiragadott könyvlapok és az elmúlt évek során volt barátoktól, szeretőktől és Tinder-randiktól kapott bókoló vagy fájdalmas, olykor vulgáris üzenetek töredékei állítják szembe a vágyott és a valós szerelmet. Az eszményi, idealizált szerelem helyett sokszor a valóság sokkal kiábrándítóbb. Napjainkban a kapcsolatok is változásokon mennek keresztül, sokszor kilépnek a bevett normákból és egyre jellemzőbb a komplexitás. Ez sok előnnyel és felszabadulással jár, azonban a kiigazodás is nehezebb ebben az összetettebb rendszerben. A szerepek mögé bújt önportrék szövegekkel való kombinálása egyfajta terápiás folyamattá vált.
Martin Wanda a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem BA fotó szakán tanult, majd Londonba költözött és College of Fashion szerzett mesterdiplomát. Fotómunkái mellett a Foxes zenei és divatmagazin kreatív igazgatója.
Kurátor: Kereszty Anna
Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház
A nyolcszintes épület 1894-ben készült el, Mai Manó fotográfus megrendelésére. 1931-ben a fényképész fiától megvásárolta Rozsnyai Sándor zeneszerző és felesége Rozsnyai (született Senger) Mici, művésznevén „Miss Arizona”. Ők építették az addig üres udvarba a három szintes Arizona mulatót. Ez 1944-ig működött, amikor is a tulajdonosokat elhurcolták. A háború után az épület a legkülönfélébb célokat szolgálta, iskola, bemutatóterem volt, majd a Magyar Autóklub budapesti szervezete használta 30 éven át. A Magyar Fotográfiai Alapítvány 1996-tól kezdve tudta kivásárolni a bérleti jogokat a bent lakó bérlőktől. A félemeleti Mai Manó Galéria 1995-ben, a Magyar Fotográfusok Háza az I. és II. emeleten 1999. március 18-án nyílt meg benne. (Megnyitotta Nádas Péter író.)