Kolibri, Simon Márton, Telehold

“Azt akarom elmondani, hogy két pont között nincs rövid út, csak hosszú, hosszabb és még hosszabb van, mert semmi sem egyenes soha, vegyünk csak egy csendet: úgy köt össze minket, akár egy fonál, az egyik vége nálad, a holnap reggelben, ahogy némán állsz a zuhany alatt, a másik vége nálam, ahogy ma este ülök és hallgatok, és arra gondolok, azt akarom elmondani, hogy képek vannak a fejemben, sokkal inkább képek, mint gondolatok, valószínűleg inkább egy zártkörű galéria vagyok, mint ember, és a képeken sivatag van, felhő van, tél van, céltalan tűzijátékok és röptükben alvó madarak, és van a fejemben egy kép, amin te vagy, és egyszerre nagyon sírsz és nagyon nevetsz, valahogy rajtam, vagy miattam, én mégsem vagyok ott, és nem is tudom, mi jön utána, de azt akarom elmondani, úgy képzelem, hogy mire a végére érsz, egy picivel könnyebben lélegzel majd és nehezebben mész tovább.” - Simon Márton