Színtér Versest

Hogy hat a vers, ha elemeljük a papírról?Mi történik vele, ha nem olvassuk, hanem testet adunk neki?Ha a sorok nem lapokon fekszenek, hanem térben mozognak, egymásnak feszülnek, levegőt vesznek?A Színtér csapata egy felolvasó performansz estet hozott létre, amely betekintést enged abba, mi zajlik a színházzal és más művészetekkel foglalkozó fiatalok fejében – versformában. Gondolatfoszlányok, belső monológok, kétségek és vágyak állnak össze egy mozaikszerű anyaggá, amely nem történetet mesél lineárisan, hanem állapotokat mutat meg.Az est nem egybefüggő cselekményre épül, hanem kisebb jelenetekből álló szerkezetre. A karakterek nem ugyanabban a térben léteznek, mégis kapcsolódnak egymáshoz: gesztusokkal, ritmussal, hanggal, tekintettel. Nem találkoznak, mégis egymás történetét segítik megszólalni.A szereplők kizárólag versekben szólalnak meg – minden elhangzó szöveg saját írás. A szó itt nem illusztráció, hanem cselekvés. A vers nem felolvasva hangzik el, hanem megtörténik.Ez az este kísérlet arra, hogy a költészet kilépjen a könyvből, és élő, közös tapasztalattá váljon