Folyó Történetek
Két családi történet, egy szív, egy kancsó, egy dézsa, egy közös folyó és temérdek emlékkép. Egy közös kapcsolat, egybe folyó történetek, folyamatosan folynak generációkon át, míg meg nem állítjuk folyamát. Együtt a bűnben, együtt a bűnhődésben, együtt a fájdalomban és együtt az ártatlan feloldozásban.
Program
A kézművesség a családi örökségem, ezért a művészet és az alkotás szeretete mindig is konstans része volt az életemnek. Korai gyermekkortól tanultam a legkülönbözőbb féle technikákat, rajzolni, festeni, szobrászkodni és sokrétű kézműves foglalkozáson vettem részt, mindemellett folyamatosan lestem el a textilművesség titkait nagymamáimtól. Tanultam divat- és textiltervezést Dániában és Magyarországon is. Azóta is folyamatosan fejlesztem és mélyítem a tudásom különféle művészeti területeken.
Az utóbbi évek fő fókuszában a vizuális művészet áll. Minden projekt egy-egy specifikus koncepción alapszik, priorizálva az adott elképzelés vizuális leképezésének lehetőségeit, több médiumon keresztül megjelenítve azt. Művészetemet mélyen áthatja a kézművesség, az organikus ornamentika, a dinamikus mozgás és a vibráló telített színek. Témáim főbb motívumai: a tudat és a tudatalatti rejtett világa, az emberi psziché, az érzelmi kötődések/kötöttségek, a realitás szubjektív érzékelése, az önazonosság és a színek pszichológiája. Az L1 Egyesület tagjaként elkezdtem beemelni a mozgás és a performatív jelenlét médiumát művészeti tevékenységembe.
A színekkel és fényekkel való foglalkozás a fotográfia felé terelte az érdeklődésemet. Ma már jellemzően az önkifejezés és a kísérletek állnak az érdeklődésem középpontjában. Munkáim elsősorban autonóm portrék, absztrakt ábrázolás jellemzik.
Számomra az alábbi ábrázolási módok, mint az absztrakciók, testiség, személyiségek jelentik a párhuzamok feldolgozását. Mind a külső, mind a belső világ hatást gyakorol az énképre, ami következtében a művészet, mint vizuális és kommunikációs eszközzé válik. A mulandósággal és alapvetően a változásokkal való viszonyom állandó átgondolásra és ugyanakkor megörökítésére ösztönöz.
Jurányi Ház
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház mostanra meghatározó helyszíne lett a főváros kulturális életének, pezsgő színfoltja a kortárs művészeti közegnek.
Az egykori középiskola mintegy 6700 négyzetméteres impozáns épületének osztálytermei és tanári szobái próbatermekké és irodákká, műhelyekké és showroomokká, a tornatermek játszóhelyekké alakultak át, a sulibüféből pedig kávézó és galéria lett. Ami viszont változatlanul megmaradt, az a tehetséggondozás, a fiatalos légkör és az értékteremtés. Jelenleg napi szinten a Házban több mint hatvan tagszervezet, köztük 25 regisztrált előadó-művészeti, számos alkotó- és vizuális művészeti csoport, valamint egyéb civil szervezet dolgozik.
A Jurányi létrehozásával az volt a célunk, hogy egy stabil, közös otthont találjunk a független színházi és alkotóművészeti szektornak biztosítva a napi működéshez szükséges infrastrukturális hátteret. Szerettünk volna kialakítani a budai miliőben egy olyan kulturális centrumot, egy „kortárs művházat”, ahol a színházbarát fiatalok egy kávé mellett vagy akár egy színházi előadáson, kreatív gyerekfoglalkozáson vagy akrobatikus mozgásórán szívesen eltöltenek pár órát, ezáltal aktív közösségi élettel töltve meg újra az elhagyott oktatási intézményt.
A Jurányi több mint egy budai színház, alkotói és kreatív bázis, ahol a visszatérő repertoár, az évi 300 produkció mellett változatos művészeti, közösségi és oktatási programokkal találkozhatnak a látogatók. 2012-es megalakulása óta a Jurányi népszerűsége mind a független művészek, mind a közönség köreiben folyamatosan növekszik. Büszkék vagyunk arra, hogy mára bizonyos művészeti szakközépiskolákban érettségi tétel lett a Jurányi Ház.
