Program
Szalontay Tünde titokzatos, rejtőzködő színésznő. Most mégis az életéről mesél.
Fiatal felnőtt korában megdöbbentő családi titok jut tudomására. Miközben külföldön él, izgalmas, inspiráló művészeti közegben dolgozik huszonévesen, kiderül, hogy az addig sajátjának hitt szülei örökbe fogadták, és hogy élete első hat hónapját egy csecsemőotthonban töltötte. Sokkoló a felismerés, mégis hirtelen minden világossá válik. Megérti, hogy az egész addigi életét végigkísérő megmagyarázhatatlan idegenség érzés, a gyermekkori végtelen magány, a kapcsolódásra való képtelenség, a ki vagyok én? nyomasztó szorongása honnan eredeztethető: ő egy örökbefogadott gyerek. Egy nem igazi, nem akart, egy magára hagyott örök csecsemő. Elindul egy hosszú, fájdalmakkal teli, olykor abszurdba hajló nyomozás a szülőanya s az eredet után, hogy aztán elkezdhessen valóban lélegezni és élni.
A felnőttkori identitáskeresés, a gyermekkor felfoghatatlan élményei, a szavakkal nehezen megfogalmazható, a titok által megbélyegzett létezés jelenik meg látványos mozgással, dalokkal-zenével, álomszerű képekkel, saját- és vendégszövegekkel.
Az előadásban bátran váltakozik az abszurd humor a költőibb jelenetekkel, közelebb hozva a nézőt a történet személyességéhez, mégsem könnyítve annak súlyán.
Tünde hol fehér bohóc, hol díva, hol csecsemő, hol Francesca Woodman, de legfőképp – és ez a legbátrabb és legnehezebb feladat – önmaga. Született Wágner Emese.
„Az előadás egy szürreális utazás, a magányos gyerekkortól az őrült kereséssel telt felnőttkoron át a felépülésig. Nem szövegcentrikus a darab, de elhangoznak kortárs prózai szemelvények, Szabó T. Anna versei, személyes vallomások, lélektani definíciók. Emellett vannak dalok, és Pina Bausch táncjátékára emlékeztető fejezeteket is látunk, amelyek értelmeznek, elmélyítenek információkat, és néha egészen humorosak.
Jurányi Ház
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház mostanra meghatározó helyszíne lett a főváros kulturális életének, pezsgő színfoltja a kortárs művészeti közegnek. Az egykori középiskola mintegy 6700 négyzetméteres impozáns épületének osztálytermei és tanári szobái próbatermekké és irodákká, műhelyekké és showroomokká, a tornatermek játszóhelyekké alakultak át, a sulibüféből pedig kávézó és galéria lett. Ami viszont változatlanul megmaradt, az a tehetséggondozás, a fiatalos légkör és az értékteremtés. Jelenleg napi szinten a Házban több mint hatvan tagszervezet, köztük 25 regisztrált előadó-művészeti, számos alkotó- és vizuális művészeti csoport, valamint egyéb civil szervezet dolgozik. A Jurányi létrehozásával az volt a célunk, hogy egy stabil, közös otthont találjunk a független színházi és alkotóművészeti szektornak biztosítva a napi működéshez szükséges infrastrukturális hátteret. Szerettünk volna kialakítani a budai miliőben egy olyan kulturális centrumot, egy „kortárs művházat”, ahol a színházbarát fiatalok egy kávé mellett vagy akár egy színházi előadáson, kreatív gyerekfoglalkozáson vagy akrobatikus mozgásórán szívesen eltöltenek pár órát, ezáltal aktív közösségi élettel töltve meg újra az elhagyott oktatási intézményt. A Jurányi több mint egy budai színház, alkotói és kreatív bázis, ahol a visszatérő repertoár, az évi 300 produkció mellett változatos művészeti, közösségi és oktatási programokkal találkozhatnak a látogatók. 2012-es megalakulása óta a Jurányi népszerűsége mind a független művészek, mind a közönség köreiben folyamatosan növekszik. Büszkék vagyunk arra, hogy mára bizonyos művészeti szakközépiskolákban érettségi tétel lett a Jurányi Ház.