TERMÉSZETEM PUHASÁGA

Gallai Judit Ágnes és Gáspár Annamária a harmincas művészgeneráció két figyelemreméltó alkotója, akik már évek óta dolgoznak együtt közös tárlatukon. A két meghatározóan sajátos és erőteljes vizuális világgal rendelkező művész olyan témák szimbolikus megjelenítését tűzte ki célul, mint az önreflexió, a gondoskodás, a tudatalatti tartalmakhoz való kapcsolódás, a traumafeldolgozás, önmagunk és emberi kapcsolataink sérülékenységének megélése, az alkalmazkodás és az önmagunkból való teremtés képessége. A művek az önmagunkkal való szembenézésből és a rezilienciából születő kreatív erő megélésére sarkallnak.

A lágyság és érzékenység az elmúlt időszak társadalmi gondolkozásának változása mentén kezdtek pozitív megítélést nyerni, habár a maszkulin elvekre épülő világunkban most sem egyértelmű, hogyan érvényesíthetnénk ezeket a tulajdonságokat. Gallai Judit Ágnes és Gáspár Annamária művészetükben a korábban sokszor gyengének vagy másodlagosnak tartott cselekedetekekben rejlő pozitív erő feltárását tűzték ki célul, mindezt egy szimbolikus ábrázolásmóddal ötvözve, amely az álmok és a víziók látomásos világából merít.

A meghatározóan sajátos és erőteljes vizuális világgal rendelkező alkotók jelentős festészeti munkássággal egyidejűleg kilépnek a térbe, és az anyagkísérletek mellett installációkat, objekteket és textilművészeti alkotásokat készítenek. Több év közös munkájából felépülő monumentális tárlatukon a társadalmi akcionizmus helyett egy önreflexív elmélyülésre hívják a látogatókat, felhívva a figyelmet arra, hogy a közösség helyett az egyén szintjén kell kezdeni a megoldást.