Konyhakör 10: Futuro Luminoso

A friss és sokszor dekadens esték Budapesten elérték a céljukat, így most a zárófejezethez érünk január 19-én. A gasztronómia szigorúságáról mit sem tudva, érdekek és ferdítések nélkül szerveztem a sok tucat vacsorát, tornatermek és áramtalan ipari létesítményekben, vándorséfek és a csillagok között. A KK gondosan válogatott fejezetei regényként elevenültek meg a történelmi terekben, minden tekintetben üzeneteket hordozva a vendégek felé.

Azt akartam megmutatni, hogy a hűtlenségben miként tudunk mégis hűek maradni. A vacsoráink mindegyike egy emléktábla, Budapest és az országunk csonkított történelmét jelezve. Meggyőződésem, hogy a formanyelvek változnak körülöttünk, így a gasztronómia, vacsora szakosztályában található „publikus popup” nyelve is változásra van ítélve. Engedve tehát a nagyobb erőnek, a tíz év publikusan vándorló, kulturális apropóból szervezett vacsorái most az utolsó fejezetükhöz érnek.

A Futuro Luminoso eseményt mágikus módon szervezzük, Galeotti Álmos barátunkkal. A fizikai erőket kiiktatva, olyan eljárásokat használva, mint az álom és az akaraterő. Álmos diadala a gasztronómiában évekekkel ezelőtt kezdődött, ennek az útnak egy ragyogó állomása volt a senigallia-i Ristorante Uliassi, ahol két évet töltött. Álmossal a sok közös éven túl összeköt minket a vakmerőség és a kitartás. Összeköt minket az elménkben való időzés. Eddigi életünk számos pontján találhattunk volna alkalmat arra, hogy vacsorát szervezzünk, de valamiért úgy éreztük, hogy az idő még nem érkezett el - idáig.

A Futuro Luminoso vacsora nem csupán a barátságunk halált megvető és pimasz esszéje, hanem a Ristorante Uliassi örökségének budapesti szobra.