A múlt megjövendölése – A Zohar Studios fotói Stephen Berkman interpretációjában
Az elmúlt évek egyik nagy fotográfiai szenzációja volt az eleddig ismeretlen, 19. század közepi New York-i fotográfus, Shimmel Zohar hagyatékát a San Franciscó-i Contemporary Jewish Museumban bemutató kiállítás.
Ki volt ez az elfelejtett fotográfus, és hogyan került elő a hagyaték? E kultúrkincsre Stephen Berkman talált rá, s több mint húsz év munkájával dolgozta azt fel. Berkman a 19. századi fotográfia megszállottja, az angol Frederick Scott Archer által 1851-ben kidolgozott technika, a hosszú expozíciós nedves kollódiumos eljárás rabja és aktív tudósa. E technika annak idején néhány év alatt népszerűvé vált, mert megoldotta, hogy a negatívról részletgazdag, finom tónusú papírképek készülhessenek. A Zohar Studióban is ezt a technikát használták az 1860-as évek elején.
Program
A Zohar-fotográfiák, amelyek nemcsak portrék, hanem gyakran szokatlan, meghökkentő életképek, a Mai Manó Házban máig megőrzött napfényműteremhez nagyon hasonló stúdióban készültek.
Nos, ennek a tudásnak a birtokában nézzük a képeket! Az első a Zohar Studios emblémája, a kép közepén fiatal lány földig érő, tenyérnyi kerek fényképekkel díszített ruhában. A különös jelenség lábán görkorcsolya. Igen, a görkorcsolya már létezett az 1860-as években. Ebben mutatkozik meg tehát a stúdió esszenciája – a modernitás és a bizarr, fantáziadús megoldások felé nyitott, ugyanakkor a viktoriánus Amerika külsőségeit jól ismerő művész-mesterember, bizonyos Shimmel Zohar tudása.
A Baronnes of the Babylon Boulevard kép címe nyilván arra utal, hogy ezekben az években a bevándorlók tízezrei érkeztek New Yorkba teljes bábeli zűrzavart okozva. Ha hosszan, alaposan megnézzük az arcot, elbizonytalanodunk: egy fiatal nő, vagy egy szép arcú férfi néz-e vissza ránk? Eggyel több Mona Lisa-rejtély. A háromkirályok miért vannak négyen? A kép címe: Napkeleti bölcsek (háromkirályok) Three Wise Men and the Fool. Hogy négyük közül melyik a bolond, rejtély.
Rejtély rejtély hátán.
Humboldt papagája (Humboldt’s Parrot), ez az egyik sokatmondó Zohar-fotográfia címe. 1799. június 5-én Alexander von Humboldt német geográfus és természettudós amerikai felfedezőútra indult. A legenda szerint útja során találkozott egy őslakos karib törzzsel. A törzs tagjai szelíd papagájokat tartottak háziállatként vesszőkből font kalitkákban, közülük sokat megtanítottak beszélni. Humboldt észrevette, hogy az egyik madár hangja feltűnően különbözik a többitől. Amikor megkérdezte a helyieket, hogy ez a papagáj milyen nyelven beszél, elmondták neki, hogy a madár egy szomszédos, velük ellenséges törzsé volt, akiket erőszakkal elűztek, legtöbbjüket megölték. A törzs utolsó tagjai teljes elszigeteltségben haltak meg néhány évvel korábban – magukkal víve egész kultúrájukat, és persze a nyelvüket is. Humboldt azonnal felismerte, hogy ez a teremtmény a nyelv egyetlen, még élő letéteményese, és fonetikusan rögzítette a madár által beszélt teljes szókincset. Mintegy feltámasztotta egy örökre eltűnt nyelv egy kis szeletét.
Stephen Berkman hasonlót tett, mint Humboldt a papagájával: a nedves kollódiumos eljárás rövid – mára eltűnt – korszakának lenyűgöző szépségét hozta vissza nekünk.
Kurátor: Váradi András
Megnyitó: 2024. január 25., csütörtök, 18.00
A kiállítást megnyitja: Földényi F. László, műkritikus, József Attila- és Széchenyi-díjas esztéta
Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház
A nyolcszintes épület 1894-ben készült el, Mai Manó fotográfus megrendelésére. 1931-ben a fényképész fiától megvásárolta Rozsnyai Sándor zeneszerző és felesége Rozsnyai (született Senger) Mici, művésznevén „Miss Arizona”. Ők építették az addig üres udvarba a három szintes Arizona mulatót. Ez 1944-ig működött, amikor is a tulajdonosokat elhurcolták. A háború után az épület a legkülönfélébb célokat szolgálta, iskola, bemutatóterem volt, majd a Magyar Autóklub budapesti szervezete használta 30 éven át. A Magyar Fotográfiai Alapítvány 1996-tól kezdve tudta kivásárolni a bérleti jogokat a bent lakó bérlőktől. A félemeleti Mai Manó Galéria 1995-ben, a Magyar Fotográfusok Háza az I. és II. emeleten 1999. március 18-án nyílt meg benne. (Megnyitotta Nádas Péter író.)
