Antalka Zsófia & Keresztes Zsófia: Minótaurosz

A két művész bár eltérő médiumban alkot, rendkívül aprólékos felületkidolgozásuk okán mégis egy platformra kerülnek. Míg Keresztes esetében az előbbi vonást leginkább a plasztikáit borító színes üvegmozaikjai fémjelzik, addig Antalka apró gyöngyökből monumentális függönyöket fűz össze. Keresztes Zsófia szobrai monolitikus, földhözragadt bálványok érzetét keltik tömegükkel, és a bennük felsejlő emberalakokkal, Antalka függönyei pedig a súlytalanság, légiesség illúzióját jelenítik meg az acb Plus terében. Miként a fentiekből is kitűnik a két művész eltérő regiszterben komponál, közös kiállításuk alkalmával műveik mégis finom dialógusba kerülnek egymással és ellentéteiket feloldó összecsengéseik mentén organikusan kiegészítik egymást.

Az alkotási folyamat során a két művész nemcsak egyazon témára reflektált, de az együttműködésükből közös műalkotások is születettek. Gondolatmenetük kiindulópontja a görög mitológia knósszoszi labirintusa és az abba zárt Minótaurosz alakja. Keresztes és Antalka a kultúrtörténet során maszkulin agresszióval átitatott mitologikus keretet saját női pozícióik számára sajátították ki, így a labirintus egyúttal a női szerepek szimbolikus helyévé is átalakul. A kortárs feminista diskurzus egyik fontos képe az útvesztő, ami a lineáris fejlődés illúziójának ellentéteként érzékletessé teszi, hogy a női életpályák miként kényszerülnek folyamatos kerülőutakra és zsákutcákba.

A félig bika, félig ember Minótaurusz bár nem jelenik meg konkrétan a kiállítás terében, az ő alakjának kontrasztjaira épül a kiállítás logikája. A mitikus lény agresszív karakterjegyeit érzékeny technikai megoldásokkal ellenpontozzák a művészek. Keresztes több új plasztikája is a nyakkendő és az ingnyak kultúrtörténetlieg maszkulin motívumát fordítja át női jelekké, a keze alatt ezek kendős fejekké, sellővé transzformálódnak át. Antalka Zsófia hatalmas méretű, mégis leheletfinom gyöngyfüggönye pedig voltaképpen a galéria összképét domináló vicsorgó fogsor. A mögüle elősejlő üvöltő garatot megformáló relief ugyancsak ezt az olvasatot erősíti.

A kontrasztok határozzák meg a művek új markáns színvilágát is. Keresztes Zsófia szobrainak a fugázásából vörös-kék színkombináció sugárzik, Antalka Zsófia gyöngyfüggönyeit is ezek a színek dominálják. A Keresztes által megmintázott kék és vörös szoknyaabroncsokat Antalka Zsófia gyöngyfüggönyei töltik ki egyfajta finom belső szoknyaként. A szoknyaabroncsok a kiállítótérben a női reprezentáció tudatalatti sztalagmitjaiként is olvashatóvá válnak.

Keresztes Zsófia és Antalka Zsófia kiállított művei egyaránt szólnak a kontrasztokról, összhangról, közös anatómiai érdeklődésükről, aggresszióról, finomságról, mániáról, elfojtásról és mindenekelőtt a párbeszéd és az egyensúly fontosságáról. Minél mélyebbre kalandozunk a kiállítótér szellős labirintusába, annál kevésbé tűnik úgy, hogy lennének olyan ellentétek, amelyeket az összecsengések dinamikája ne tudna feloldani.

Keresztes Zsófia (1985) generációja nemzetközileg legismertebb művészévé vált az utóbbi évtizedben, 2022-ben ő képviselte Magyarországot a Velencei Biennálén. Ezen kívül szerepelt többek között a lyoni, a temesvári és a ljubljanai biennálén, valamint a Vilniusban megrendezett Balti Triennálén is. Antalka Zsófia (1994), Keresztes Zsófiához hasonlóan a Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázott és eddigi pályája során meghatározó művei, olyan intézményekben voltak kiállítva, mint a Q Contemporary, a Stúdió Galéria, vagy aktuálisan az ISBN Galéria.