Batykó Róbert: Képcsapda
Batykó Róbert (1981) festészeti programját az elmúlt húsz év során az absztrakció és a figuratív tendenciák közötti folyamatos átjárások jellemezték; legfrissebb, egy féléves hollandiai rezidencia program során készült munkái újabb jelentős mérföldkőnek tekinthetőek ebben a hibrid folyamatban.
Program
Az új művek egyfelől folytatják a képeket jellemző játékos figurativitást és jelentenek fordulatot az eddig meghatározó poszt-digitális festészeti programjához képest is.
A legújabb festményciklus alkotásai – Batykó művészetének egyik meghatározó elemeként – a fogyasztói kultúra hipnotikus vizuális erejére is reflektálnak. Ezzel pedig vissza is utalnak a művész egy korábbi, azóta szintén ikonikussá vált, különféle csomagoló anyagokról készített 2015–2016 közötti sorozatához. De éppúgy megidézik egy (részben) korábbi hollandiai tartózkodása során, 2010 és 2014 között festett, a városi szemét problémáját összetettebb festészeti minőségekkel tematizáló festménysorozatát is. Mindemellett a képzőművészet önreflexív, önreferenciális témái (például tubusból kinyomódó festékmassza), a kiégés társadalmi és egzisztenciális motívumai (leégett gyufaszál, tűz, láva), a lelassulás metaforái és a tudattalan szürrealista szimbólumai (különleges mélytengeri lények), vagy épp az ipari termelés mechanikus természetére vonatakozó utalások (különböző eszközök és gépek alkatrészei) egyaránt megjelennek a festményeken.
Ezzel párhuzamosan pedig a festőgéppel visszakapart, Batykó festészetének az utóbbi időben szinte védjegyévé vált "szellemképszerű" expresszivitáshoz képest egy letisztultabb képi világ is kibontakozik előttünk. A spektrális minőségek azonban mégsem tűntek el teljesen, csupán egy nagyobb, többféle minőségből összeálló képi logikába illeszkednek. Ennek egyik jeleként – a digitális kultúra ikonográfiai kódjai és metaképei után újfent – a festészet érzékibb, anyagszerűbb, többszörösen rétegzett minőségei erősödtek fel képeken. Így például a nagy kiterjedésű és egybefüggő, síkszerű colorfieldekbe térhatású objektek fémes csillanásai vegyülnek. E rétegek és utaláshálók létrehozása tekinthető egyfajta "vizuális samplingelésnek", amely során a különböző motívumok és referenciák a képmező egyenlőségen alapuló közegében nagyvonalú, tágas, szellős-levegős kompozíciókká állnak össze. Olyan képcsapdákká, amik úgy ejtik rabul a nézőt, hogy mindeközben az értelmezés sofkéleségét is felkínálják számára.
acb Galéria
Az acb Galéria 2003-ban jött létre Budapesten, az elmúlt két évtized során a magyar és kelet-európai művészeti piac meghatározó szereplőjévé fejlődött. Kezdetben olyan magyar és nemzetközi, feltörekvő és középgenerációs neokonceptuális művészeket képviselt, akik a keleti blokk 1990-es politikai változásait követően váltak aktívvá. Azóta a galéria bővítette az érdeklődési körét: jelenleg számos, az 1960-as és 1970-es évek magyar művészettörténetében jelentős neoavantgárd alkotó tartozik a galériához, valamint a már meglévő művészkör mellett a legfiatalabb generáció tagjai is a képviselve vannak.
Az acb 2022 ősze óta három kiállítótérrel rendelkezik: a fő kiállítótér az acb Galériában található, az acb Attachment projectspace-ként működik, az acb Plus pedig nagyobb önálló és csoportos tárlatokat mutat be.
A galéria kutatással és könyvkiadással foglalkozó részlege a 2015-ben alapított acb ResearchLab, amely korábban gyakran periférikusnak kezelt magyarországi neoavantgárd és posztavantgárd életművek és művészeti jelenségek bemutatásával és publikálásával foglalkozik.
A galéria fontos szerepet játszik a globális művészeti piacon, aktívan képviseli művészeit hazai és nemzetközi szinten, illetve olyan művészeti vásárokon vesz részt, mint például az Art Basel in Basel és az Art Basel Miami Beach, a Frieze Masters London vagy az ARCO Madrid.
