Program
A tárlat kiindulópontja a megfigyelés, mint alkotói gyakorlat, ahol az alkotó azt vizsgálja, milyen módokon kapcsolódhatunk a természethez és a körülöttünk működő élő rendszerekhez egy olyan életformában, amelyet egyre inkább a városi környezet, a technológia és a közvetett tapasztalat határoz meg.
A természet közelsége iránti vágy sokak számára ismerős tapasztalat, miközben a természeti környezet működése gyakran távoli és nehezen érzékelhető marad. A növényeket, vizeket és más élő rendszereket hajlamosak vagyunk egységes háttérként szemlélni, anélkül, hogy figyelmet fordítanánk azokra az apró, sokszor láthatatlan folyamatokra és kölcsönhatásokra, amelyek folyamatosan zajlanak bennük. Csonka Veronika nem a természethez való romantikus visszatérés lehetőségét keresi, munkáiban sokkal inkább azt vizsgálja, miképp alakítható ki új kapcsolat azokkal az élő rendszerekkel, amelyeknek mi magunk is részei vagyunk.
A kiállítás egyik személyes kiindulópontja a művész családjának zamárdi kertje, amely generációk óta életének része. Míg korábban a kert elsősorban a mindennapi megélhetés és a gondoskodás helyszíne volt, Csonka számára emlékezeti térré és a természethez való kapcsolódás egyik fontos pontjává vált. Ennek nyomán készült el a különböző természeti folyamatokat rögzítő szenzoros objektum, amely a kertben működött a kiálítást megelőző időszakban. A beépített szenzorok a környezet különböző paramétereit figyelték és rögzítették, így általa olyan folyamatok váltak érzékelhetővé, amelyek a hétköznapi megfigyelés számára többnyire láthatatlanok maradnak. A technológia ezesetben nem a természeti tapasztalat helyettesítője, hanem a figyelem kiterjesztése, amely egy fizikailag távoli helyet próbál meg a szemünk láttára folyamatosan változó rendszerré alakítani.
A technológiához való effajta hozzáállás határozza meg a kiállítás egészét. A mikroszkopikus felvételek, preparátumok, biológiai struktúrák, mérési adatok és lassú biokémiai folyamatok nem tudományos illusztrációként jelennek meg, hanem olyan kiindulópontokként, amelyeken keresztül a természet megfigyelésének különböző módjai válnak tapasztalhatóvá. A festmények és objektumok részben a művész mikroszkópos megfigyeléseiből indulnak ki, amely laboratóriumi környezetet, metszeteket és preparátumokat idéző anyaghasználatában mutatkozik meg. A vásznakon megjelenő absztrakt, organikus formák egyszerre keltenek ismerős és idegen benyomást, amelyben a szépség és bizarrság, a rendezettség és bomlás érzete egyaránt vannak jelen.
A kapcsolódásunk ugyanakkor nem kizárólag tudományos vagy technológiai eszközökön keresztül történhet. Egy zárt ökoszisztéma megfigyelése, a növények gondozása vagy épp a konyhában zajló biológiai folyamatok mind olyan hétköznapi helyzetek, amelyekben az ember nem pusztán szemlélője, hanem résztvevője az élő rendszereknek. A közvetlen tapasztalat és a technológiai eszközök így különböző lehetőségei annak, hogy közelebb kerüljünk a körülöttünk zajló folyamatokhoz. Mindeközben az is kérdéssé válik, hogyan változik meg valamihez való viszonyunk, amikor olyan struktúrákat kezdünk érzékelni benne, amelyek korábban láthatatlanok maradtak.
Az Ami eddig is itt volt című kiállítás fókuszában nem a természetmeghatározás kérdése áll, sokkal inkább arra mutat rá, hogy milyen eszközökön keresztül próbáljuk megérteni, és hogyan alakítja maga a megfigyelés a természethez fűződő kapcsolatunkat. A kiállítás a művész saját újrakapcsolódási kísérleteinek állomásait követi végig, miközben a néző számára is lehetőséget kínál arra, hogy közelebb kerüljön azokhoz a rendszerekhez, amelyek körülvesznek bennünket. Csonka Veronika alkotásain keresztül nem egy elveszett, idealizált természethez való visszatérést javasol, hanem annak felismerését, hogy a kapcsolat lehetősége talán sosem tűnt el teljesen, csak meg kell tanulnunk észrevenni azt, ami eddig is jelen volt.
