Kotormán Norbert // Lóval a Holdba

Galennek a szemben ülő vörös nővel elképzelt epizódja hatására ekkor – talán legelső alkalommal – az jutott eszébe, hogy ki kellene szabadulni ebből az epizódén-végtelenből. Mert hátha az Élménylényeken túl ott van valaki, aki igazi. Valaki maradandóbb, időtállóbb, stabilabb, valaki, aki...nem olyan könnyen szertefoszló, szarházi szélhámos, mint ezek az Élménylények.

– Parancsol? – kérdezte ekkor a vörös hajú nő.

– Bocsásson meg, úgy tűnik hangosan gondolkodtam.

– Semmi probléma – felelte a nő tartózkodóan, majd letette az Artforum szeptemberi számát a mellette lévő ülésre, hátradőlt, levette a szemüvegét és becsukta a szemét.

Galen három másodperces társaság után egyedül maradt a nyitott Artforum magazinnal. A magazin belső lapján egy szoborkiállításról készült féloldalas fotó volt látható. Nem túl nagy tér, központi figura egy életnagyságúnak tűnő lóalak. Fából faragott, sima, szemek, paták és nyereg nélküli, tiszta és gyermeki erőt sugárzó, ősi ló. A ló ideája. A fa nyers, rózsaszínes, szinte bőrszerű. Mindenek előtti és utáni egyszerűség. A ló körül a mennyezetre függesztett alakok lebegnek. Különféle anyagokból készült, különböző mozdulatban lévő, csupa arc nélküli, így-úgy megfeszített testű emberke.

Galen John Strawson megismerte őket. Közelebb hajolt a magazinhoz és elolvasta a képaláírást: egy közép-kelet-európia szobrász kiállítása az Einspach & Czapolai Galériában, a budapesti Hold utca 12.-ben, 2026 novemberében. Nyilván nyomdahiba, hiszen ma 2009 október nyolcadika van – mondta ki hangosan, mire a szép vörös hajú nő kinyitotta a szemét. Látta, hogy Galen az Artforum magazin fölé hajol, majd zavarodottan visszaül a helyére.

Részlet Merena Rudolf megnyitószövegéből