Szomszédlány

Kutya meg a nő: Hajdúsági rákkenroll’ Debrecenből – A kutya meg a nő olyan mint egy jó slambuc: olykor odakap, máskor lágy, néha ilyen – néha olyan.

Pancakewar: “A hódok menők.” – állapítod meg, mialatt a hazajutás utáni rutinodat végzed: lerúgod a cipőd, megiszol két nagy pohár vizet és elnyúlsz a konyhapadlón. Buli előtt már kétszer átnézted a holnapi bevásárlólistát, szóval reggel nem lesz gáz (a vaníliás kólát és a szójaszószt is felírtad). Érzed, hogy maradt valamiféle nyomás a bordád alatt, valószínűleg a szubládák melletti ácsorgás miatt. De ez most nem zavar, legalább nem a hűtő zúgására figyelsz. A villogó elosztót már lekapcsoltad és az ajtót is bezártad fixen (hisz háromszor csekkoltad). Fekszel, és a csempére tapasztod a füled. Hallgatod a szomszéd néni tévéjét, hátha most az egyszer nálad is működik a varázslat. De, nem. A telódért nyúlsz, pörgeted, és eszedbe jut, hogy minden héten jön a noti és csökkenteni kéne a kijelzőidőd. Elrakod, és zuhansz tovább a padlóba. Próbálod felfejteni a dobhártyádba vésett szelvényrajzokat, de nem tudsz belőlük semmit visszajátszani. Elengeded, és belebámulsz a sütő ablakán megjelenő szempárba. Egy kicsit ismerősebbnek tűnik, mint szokott. Kitartóan nézed reggelig és reméled, hogy most talán végre így is marad.

… fűzhetnénk hozzá, ha megkérnének, hogy meséljünk kicsit a zenénk hangulatáról.