MOLNÁR ZOLTÁN KURÁTOR TÁRLATVEZETÉSE A NUNCHI – A CSEND HATALMA CÍMŰ KIÁLLÍTÁSON
*„Dél-Korea öt jeles fotóművészének munkái érkeztek Budapestre a Mai Manó Ház első emeleti kiállítóterébe. Nunchi – A csend hatalma című kiállításon szereplő 51 fotográfia a dél-koreai kortárs fotóművészetet meghatározó alkotók munkája. Park Byung-moon, Jang Jong-woon, Kim Mi-kyoung, Moon Sang-wook, Han Hee-joon képei különböző alkotói szemlélet mentén nyújtanak élményt és lehetőséget a dél-koreai társadalom, kultúra, spiritualitás mélyebb megértésére. A második emeleti kiállítótérben Valahol Koreában című kiállításon Benkő Imre és Molnár Zoltán fotográfus képeit láthatjuk, amelyek Észak-Korea és Dél-Korea között mesélik el néma történeteiket, egy kellőképpen zaklatott világban. Biztos nyugalmukkal próbálják lecsendesíteni a nézőt és megadni számára a belső utazás nem kilométerekben mérhető lehetőségét. A tárlaton látható fotográfiák magukban hordozzák Korea múltját, jelenét és jövőjét, és hozzájárulnak Korea áthatóbb empátiájához. A két magyar fotográfus utazásai nem csupán földrajzi helyszínekhez köthetők, hanem személyes, belső felfedezőútjaikhoz is. Képeiket úgy készítik, hogy nemcsak a megmutatott világot, embereket ismerhetjük meg, hanem önmagukról is beszélnek. Az élményt, amelyet a látogató a két kiállítás kapcsán tapasztalhat a koreai társadalom legnagyobb értékére, az egymás iránti tiszteletre, kölcsönös kötelesség- és segítségvállalásra irányítja a figyelmet.” (Molnár Zoltán)*
Schedule
Molnár Zoltán fotóművész a Képző-és Iparművészeti Szakközépiskola fotó szakán 1993-ban végzett. A Magyar Iparművészeti Egyetemen (ma: Moholy-Nagy László Művészeti Egyetem) 1998-ban szerzett diplomát. 2020-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetemen képzőművész-tanár szakon másoddiplomázott. Az emberi létezés vizuális lenyomatainak készítésével értelmezi korunk társadalmi, szociális rendjét és struktúráját. A fotográfia művészeti irányán belül leginkább a valóság ábrázolás, dokumentarista fotográfia érdekli. A valóság kutatásában az emberi esendőség, az emberi méltóság, a létezés mélységeinek bemutatása áll fotóesszéinek a középpontjában. 2004-ben André Malraux ösztöndíjjal Franciaországban, Nancyban tanulmányúton vett részt, 2007-ben Unesco ösztöndíjjal Brazíliában, 2010-ben André Kertész ösztöndíjjal Párizsban fényképezett, azóta számos hazai és külföldi kiállítóhelyen mutatkozott be. Önálló albumai közül elsőként a Fényerdők című fotósorozata jelent meg 2012-ben. A könyv egy fotóesszé az emberről és környezetéről Erdély, Moldva területein 1996 és 2012 között. Aqua (1999–2018) címmel a víz és az ember kapcsolatát bemutató kötete 2019-ben jelent meg. Később a Városháza Kiadó gondozásában 2020-ban a Csak képek című albumsorozatban jelent meg Zűrállomás címmel harmadik könyve Budapestről, melyet 2024-ben a 65 mm című önálló panoráma fotóesszé albuma követett.
A korlátozott férőhely miatt az eseményen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a programra az [email protected] e-mail címen lehet, a tárgy rovatba kérjük beírni: Tárlatvezetés – szeptember 18.
A résztvevők száma maximum 30 fő.
A tárlatvezetésen a regisztrált látogatók a kiállításra szóló, elővételben vagy aznap váltott kedvezményes vagy teljes árú (diák, nyugdíjas vagy felnőtt) belépőjeggyel, valamint a tárlatvezetésre szóló kiegészítőjeggyel együtt vehetnek részt.
Tájékoztatjuk, hogy eseményeinken hang- és képfelvétel készülhet, amelyből a Mai Manó Ház részleteket használhat fel az intézmény programjainak népszerűsítése céljából.
Hungarian House of Photography - Mai Manó House
Mai Manó House – The Hungarian House of Photographers – operates in a studio-house built at the end of 19th century, for the commission of Mai Manó (1855-1917), Imperial and Royal Court Photographer. This special, eight-story neo-renaissance monument is unique in world architecture: we have no knowledge of any other intact turn-of-the-century studiohouse. In addition, it serves its original goal, the case of photography again. The aim of Mai Manó House is to advance the development of Hungarian photography and raise photography’s national prestige as a distinct form of art. The institution plays a marked role in the cultural life of Budapest and Hungary, while the organization of exhibitions and programs abroad is getting more and more emphasis within its activities. The reputation of justly world-famous Hungarian photographers of the 20th century offers a great opportunity to regain our old status in the world of photography by the introduction of the generations following those great masters