MARTIN WANDA & MARTIN GÁBOR: AZ ÖRÖK FIATALSÁG BALLADÁJA
Martin Wanda (1991) és Martin Gábor (1953) dokumentumképeit több mint 40 év választja el és majdnem kétezer kilométer. Mégis mindkettő szinte ugyanarról mutat be érzékeny társadalomábrázolást, még ha egy szűk szubkulturális közegben is. A fotográfiák nem csupán a vibráló éjszakai élet felületét örökítik meg, hanem mélyen belemerülnek az események atmoszférájába, uralják a pillanatot.
Martin Gábor fotográfus az 1970-es évekbeli, főként békéscsabai fiatalok szórakozását örökítette meg, míg lánya a mai Londonban készít felvételeket. Kettős sorozatuk az ifjúsági szubkulturális londoni képek és a vasfüggöny mögötti éjszakai élet párhuzamba állításával egy időtlen képanyagot alkot. A fotográfusok szándéka nem egyfajta korlenyomat rögzítése volt, mintsem inkább a fiatal nemzedékek lázadását és belső viszonyait hivatottak megörökíteni, azt a sajátos univerzumot, ami Békéscsabán és Londonban is meghatározza a hétköznapokból menekülni vágyó fiatalok szórakozását.
Wanda fotográfiái vizuálisan is összekapcsolhatóak az 1970-es évekbeli éjszakai élet színtereivel és ábrázolásmódjával. Szerinte „ezek az emberek és a bulik visszhangozzák azokat a szubkultúrákat, amelyeket a szüleink a politikai rendszerek elleni lázadásként azért hoztak létre, hogy hangot adjanak az elégedetlenségüknek.”, ugyanakkor ez az attitűd már alapjaiban másról szól, mint a szocialista politikai elnyomás elleni lázadás.
Program
Martin Gábor fotográfus az 1970-es évekbeli, főként békéscsabai fiatalok szórakozását örökítette meg, míg lánya a mai Londonban készít felvételeket. Lánya, Martin Wanda értelmezésében: „Alig lehet megkülönböztetni a képeket, ami szerintünk tökéletesen ábrázolja, hogy a lázadás hogyan van kódolva minden kultúra DNS-ébe, még ha ok nélkül is”.
A sorozatok elkészítésekor mindketten szinte egyidősek voltak, azonban lényegesen eltérő lehetőségekkel rendelkeztek. Martin Gábor földrajz, rajz-, valamint művészettörténet szakos tanári tanulmányait kiegészítve végzett a Bálint György Újságíró Akadémia fotóriporteri szakán, melynél abban az időben nemigen kerülhetett feljebb a fotográfia oktatási lehetőségeit tekintve. Felsőfokú művészeti fotóoktatás hiányában eddig juthatott el, miután fotográfus, filmoperatőr, majd reklámfotográfus lett. Még jóval a társadalmi rendszerváltás előtt, 1981-ben alapította meg a Reklámfotó Stúdió elnevezésű vállalkozását, mely elsősorban a magyar állami cégeket és magánvállalkozásokat szolgált ki az akkor kibontakozó piaci versenyben.
A Békés Megyei Príma-díjas fotóművész négy évvel ezelőtti interjújában bevallotta, hogy „szomorúan vettem tudomásul, hogy lányom is fotós akar lenni”, bár Wandának már egészen más lehetőségei adódtak a fotográfia területén. A Békéscsabát otthonának tekintő, de ideje nagyrészében Londonban élő alkotó a Moholy- Nagy Művészeti Egyetem és a College of Fashion elvégzése után leginkább divatfotográfiáiról ismert és elismert a világ számos pontján. Eddigi fotográfusi pályáját meghatározta a zene, hiszen leghíresebb sorozataiban zenészekről készült dokumentarista és megrendelésre készült divatképek szerepelnek. Többek között a Dior, a Louis Vuitton, a Burberry cégek számára készített sorozatokat, s egyben a Canon Europe nagykövete. Világlátását elmondása szerint többek közt Jane „Austen, a Brontë nővérek és persze a Sex Pistols” határozta meg.
Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház
A nyolcszintes épület 1894-ben készült el, Mai Manó fotográfus megrendelésére. 1931-ben a fényképész fiától megvásárolta Rozsnyai Sándor zeneszerző és felesége Rozsnyai (született Senger) Mici, művésznevén „Miss Arizona”. Ők építették az addig üres udvarba a három szintes Arizona mulatót. Ez 1944-ig működött, amikor is a tulajdonosokat elhurcolták. A háború után az épület a legkülönfélébb célokat szolgálta, iskola, bemutatóterem volt, majd a Magyar Autóklub budapesti szervezete használta 30 éven át. A Magyar Fotográfiai Alapítvány 1996-tól kezdve tudta kivásárolni a bérleti jogokat a bent lakó bérlőktől. A félemeleti Mai Manó Galéria 1995-ben, a Magyar Fotográfusok Háza az I. és II. emeleten 1999. március 18-án nyílt meg benne. (Megnyitotta Nádas Péter író.)