Program
„Smile somewhere here” – ez az angol felirat áll Tót Endre az acb Plusban látható kiállításának 1999-es festményén, amely nem más, mint ironikus önportré és egyúttal hivatkozás az alkotó 1972-es konceptuális Mona Lisa-parafrázisára. Mindez találó összefoglalása az acb Galéria legújabb, ezúttal Tót Endre hetvenes években megrajzolt, mail art formájában terjesztett, majd a kilencvenes években megfestett konceptuális festményeiből merítő válogatásának.
A hatvanas években induló Tót Endre az informel festészet, majd a pop art bűvköréből kilépve 1970-ben felhagyott a festészettel, és a mail art-on keresztül bekapcsolódott a konceptuális és fluxus művészeti mozgalmak nemzetközi vérkeringésébe. Az alkotó egészen 1978-as nyugati emigrációjáig kénytelen volt elsősorban ideákban, happeningekben, különféle köztéri és intézményi intervenciókban gondolkodni.
A most látható nagyméretű táblaképek voltaképp a hetvenes évek konceptuális alkotásainak manifesztációiként és a többszörösen rétegzett életművön belüli korszakok közötti belső dialógust megteremtő „vizualizációkként” is értelmezhetőek. Éppen ezért több mű esetében is két évszám (például: 1975/1993) jelzi, mikor készült az eredeti mail art munka, majd annak festett verziója. Az egészen a közelmúltig eltitkolt nyolcvanas évekbeli festményeket követően (amelyekből az acb Galéria 2022-ben Warum male ich? címmel rendezett kiállítást és adott közre katalógust), a nyolcvanas évek legvégén a művész hivatalosan, vállaltan is visszatért a festészet médiumához. Konceptuális festménysorozataiból (Távollévő képek, Blackout festmények, Katalogizált festmények, Festmények részlettel) a kilencvenes években először a kölni Galerie Ucher (1991), majd a budapesti Műcsarnok (1995), a kölni és budapesti Ludwig Múzeum (mindkettő 1999), valamint a kétezres évek közepén a kasseli Fridericianum rendezett nagyszabású egyéni kiállításokat. E nagy múzeumi kiállítások után jelen válogatás nem törekedhet teljességre, de a válogatás szabadsága megengedi a lehetőségét annak, hogy a különböző csoportokba kerülő művek dialógusba kezdjenek.
Az acb Galériában látható kiállítás tengelyében Andy Warhol Elvis című művének Tót Endre-féle parafrázisa szerepel, amellyel farkasszemet néz saját, korábban már számtalan formában elkészített ikonikus önarcképe. E két művet, illetve a kiállítás több további darabját a felületükre festékhengerrel felvitt dekoratív ornamentika köti össze, mely az alkotó kézjegyeként a festészet deheroizálására irányuló törekvésként is értelmezhető. A festészeti válogatás további darabjai is hasonlóan ironikus, több szálon is folyó párbeszédet folytatnak a művésztörténet meghatározó alkotóival (Leonardo da Vinci, Piet Mondrian, Andy Warhol) és alkotásaikkal, a kilencvenes évekre szétmálló nagy ideológiai elbeszélésekkel, valamint az életmű más sorozataival (zér0-művek, Blackout-festmények) is.
A falakon lévő festményeket vitrinben kiállított hetvenes évekbeli művek és saját kiadású kiadványok kísérik. E zárt kabinetekben a művek előképéül szolgáló hetvenes évekbeli konceptuális alkotásokból álló válogatás rámutat arra, hogy az 1970-ben meghozott radikális váltással egyidőben rögtön megjelent nagy témái – az eső, az öröm, a semmi – évtizedeken keresztül behálózzák az életművét. A művek mellett helyet kapott az első, csupán 50 példányban megjelent Semmi sem semmi címet viselő művészkönyve és a szintén szamizdat 1971-es Meg nem festett vásznaim, mely két dokumentum esszenciájában tartalmazza mindazt, amit e kiállításon láthatunk. De ezek mellett megtalálhatóak nemzetközi kiadóknál megjelent későbbi kiadványai és e festmény-sorozatokat korábban bemutatott, fontos intézményi kiállítási katalógusok is.
Tót Endre jelen kiállításon látható műveinek valódi esztétikai értékét nem csupán a festőiségük, de még inkább a filozófiai teljesítményük (Ken Friedman) teremti meg. Festményeinek témái, így például a semmi repetitív ismétlődései, a nullák tipográfiai játékai, portrék és metaportrék, vagy épp ikonikus alkotókat és történelmi szereplőket megidéző, mára már szintén ikonikussá vált képei; mind-mind egy folyamatosan gazdagodó, többszörösen rétegződő, de mindvégig egyedi életmű rendkívüli lenyomatai.
acb Galéria
Az acb Galéria 2003-ban jött létre Budapesten, az elmúlt két évtized során a magyar és kelet-európai művészeti piac meghatározó szereplőjévé fejlődött. Kezdetben olyan magyar és nemzetközi, feltörekvő és középgenerációs neokonceptuális művészeket képviselt, akik a keleti blokk 1990-es politikai változásait követően váltak aktívvá. Azóta a galéria bővítette az érdeklődési körét: jelenleg számos, az 1960-as és 1970-es évek magyar művészettörténetében jelentős neoavantgárd alkotó tartozik a galériához, valamint a már meglévő művészkör mellett a legfiatalabb generáció tagjai is a képviselve vannak.
Az acb 2022 ősze óta három kiállítótérrel rendelkezik: a fő kiállítótér az acb Galériában található, az acb Attachment projectspace-ként működik, az acb Plus pedig nagyobb önálló és csoportos tárlatokat mutat be.
A galéria kutatással és könyvkiadással foglalkozó részlege a 2015-ben alapított acb ResearchLab, amely korábban gyakran periférikusnak kezelt magyarországi neoavantgárd és posztavantgárd életművek és művészeti jelenségek bemutatásával és publikálásával foglalkozik.
A galéria fontos szerepet játszik a globális művészeti piacon, aktívan képviseli művészeit hazai és nemzetközi szinten, illetve olyan művészeti vásárokon vesz részt, mint például az Art Basel in Basel és az Art Basel Miami Beach, a Frieze Masters London vagy az ARCO Madrid.
