dialect: dissilutionem panopticon

>> dialektika << főnév

1. (filozófia) Az a tudományos módszer, amely a természet és társadalom jelenségeit összefüggésükben vizsgálja, azokat örökös mozgásban és változásban levőnek tekinti, s a fejlődést e folyamatban rejlő erők kölcsönhatásából magyarázza. Hegel felfogása szerint az eszme megismerésének az a módszere, amely a különböző fogalmakban rejlő ellentétek felismerése és magasabb rendű egyesítése, feloldása útján halad célja felé.

A Bentham féle Panopticon, mint épület-modell, a modern társadalom többszintű fegyelmező rendszerének megtestesítője, melynek célja a(z elképzelt) rend és kontroll fenntartása, eszköze pedig a láthatóvá tett állandó megfigyelés.. Mindez az építészeti rend Foucault-nál már teljességgel internalizált, a hatalom (az Egész) velünk született logikájának elnyomó- elsöprő hatására minden egyén már magát figyeli meg, ezzel megalkotva a társadalom feletti ellenőrzés eddigi legszorosabb rendszerét*.

Talán csak a művészet képes fenntartani azon pozícióját, melyben képes kritikusan szembenézni a fennálló társadalmi rendszerekkel és meghaladni a valóság elnyomó struktúráit. Autonóm tereket hoz létre, melyekben a status quo megkérdőjeleződik** és melyek által ezen esztétika és érzékelés a gondolkodásunkat is alakítja.

A Víztoronyban a szintetikus anyagok organikus életformák mimikrijén keresztül teszik láthatóvá a megfigyelés és a performativitás természetét. De képesek vagyunk elképzelni egy alternatív létformát, ahol az emberi civilizáció megfigyelési intézményei nem hatalomgyakorló gépezetek?

Reméljük a Víztorony most új perspektívával, de minimum jobb kilátásokkal bír számunkra, melyek segítségével lépésről- lépésre*** talán újra tudjuk értelmezni a pozícióinkat.

*>>performativitás & krónikus online jelenlét<<

** >>szubverzió<<

***>>dissilutionem<<