Színmediálás
„A színes fényérzékeny anyag használata olyasvalamit jelent számomra, mint a mediátori szerepkör, amely a konszenzus (feloldás, kiegyezés, megállapodás, megoldás, szintézis stb.) lehetőségét hordozza két egymással ellentétesnek, összeegyeztethetetlennek tűnő álláspont között. Maga a színes fényérzékeny anyag hoz létre kapcsolatot a két egymással ellentétes színrendszer között, mert az exponálás a fényszínek rendszere szerint, a kidolgozás viszont a pigmentek rendszere szerint működik. A két rendszer alapesetben kizárja egymást; eldöntendő kérdés, vagy-vagy helyzet lesz belőlük. A médium használata közben mentálisan mediátorrá válok: az a szerepem, hogy mindkét oldal kiindulópontjait és céljait segítsem pontosan, alaposan, részletgazdagon láthatóvá tenni, hogy a konszenzus ne önfeladás legyen, hanem tényleges megegyezés. Az érdekel, van-e olyan helyzet, amikor a fény nem oldódik fel a pigment logikájában, és a pigment sem dermed meg a fény időbeliségéhez képest. Az foglalkoztat, hogy lehet-e olyan helyzetet teremteni, amelyben a fotográfia nem válik sem egyszerű technikai képpé, sem festészet-metaforává.
Program
Olyan képeket szeretnék létrehozni, ahol az egyik rendszer nem a másik eszköze, mechanikus kiegészítője, hanem együttműködő és egymást támogató partnerekké válnak. Ez a szerepértelmezés az, ami a színes fotogram mellett tart. A médium maga nem egyszerű eszköz a számomra, hanem aktor. Minden egyes munka kockázatos, mert a konszenzus nem adottság, hanem kísérlet; nem stabil állapot, hanem érzékeny egyensúly, amit minden egyes képben újra és újra meg kell teremteni.” Így ír Eperjesi Ágnes közelmúltban készült műveinek hátteréről, illetve a színes fotogram melletti, mostanra jelentős múltra visszatekintő elkötelezettségéről.
Az acb Attachment terében kiállított alkotásokat a 2009-es Felpörgetett fotogramokban megjelenő konstelláció animálja: az elforgatás és vele együtt a forgás középpontjának elmozdítása, át/arrébbhelyezése, amely a színek keveredését és átalakulását eredményezi (A közép elmozdítása, 2025). Noha e művek láttán felidéződhetnek bennünk a klasszikus avantgárd és a geometrikus absztrakció egyes művei, ám itt az elforgatás mozdulata a hangsúlyos; amely a színtan emblematikus és obszesszív alakzatát, a színkört hozza mozgásba (Nekifutás a színkörnek, 2017).
A művek tulajdonképpen a festészet és a fotogram eszköztárát is közös platformra helyezik, miközben megmaradnak a médiatudatos megközelítésénél. Az alkotó olyan színpárokat választ, amelyek nem esztétikai szempontok alapján formálódnak, hanem amelyek az eltérő expozíciós idő* után is megőrzik a maguk karakterét és nem feketednek el.
Ha a kiállítás képeit egy testre szabott színkör fogalmi modellje szervezi, felmerül a kérdés, miként értelmezhetők azok a munkák, amelyek nem a kör zártságához, hanem inkább a repedés vagy a csorgás logikájához kapcsolódnak. A geometrikus formák helyét tömbszerű sötét és egy keskeny, erezetként megjelenő színáram veszi át. A kép terében a szín nem kitölti, hanem átfúrja a sötét felületet, mintha a mediáció folyamata szorult helyzetbe kerülne, és a fény-pigment viszony egy szolarizált, feszített átmenetben kényszerülne újraformálni önmagát. (Szín: megmarad mégis I-II., 2023.)
Eperjesi Ágnes (1964) 1989-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskola (ma MOME) frissen alapított fotó szakán, mesterképzését a fotót befogadó Vizuális Kommunikáció szakon folytatta. DLA-fokozatát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerezte meg 2010-ben, mestermunkája a Színügyek című hármas kiállítás-sorozat volt. Korábban a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán tanított, 2021 óta a METU oktatója.
acb Galéria
Az acb Galéria 2003-ban jött létre Budapesten, az elmúlt két évtized során a magyar és kelet-európai művészeti piac meghatározó szereplőjévé fejlődött. Kezdetben olyan magyar és nemzetközi, feltörekvő és középgenerációs neokonceptuális művészeket képviselt, akik a keleti blokk 1990-es politikai változásait követően váltak aktívvá. Azóta a galéria bővítette az érdeklődési körét: jelenleg számos, az 1960-as és 1970-es évek magyar művészettörténetében jelentős neoavantgárd alkotó tartozik a galériához, valamint a már meglévő művészkör mellett a legfiatalabb generáció tagjai is a képviselve vannak. Az acb 2022 ősze óta három kiállítótérrel rendelkezik: a fő kiállítótér az acb Galériában található, az acb Attachment projectspace-ként működik, az acb Plus pedig nagyobb önálló és csoportos tárlatokat mutat be. A galéria kutatással és könyvkiadással foglalkozó részlege a 2015-ben alapított acb ResearchLab, amely korábban gyakran periférikusnak kezelt magyarországi neoavantgárd és posztavantgárd életművek és művészeti jelenségek bemutatásával és publikálásával foglalkozik. A galéria fontos szerepet játszik a globális művészeti piacon, aktívan képviseli művészeit hazai és nemzetközi szinten, illetve olyan művészeti vásárokon vesz részt, mint például az Art Basel in Basel és az Art Basel Miami Beach, a Frieze Masters London vagy az ARCO Madrid.