MIKOR JÖSSZ MÉG? JÖVŐ NYÁRON.
„Ötéves koromban költöztem el Romániából, ahova nyaranta visszamegyek meglátogatni a rokonaim. Mostanra már csak két ember, Buni és Timi miatt járok vissza. Buni, a nagymamám, Timi pedig a velem egyidős unokatestvérem. Mindketten nagyon fontos
– mégis csak időszakosan intenzív – részei az életemnek. A velük megélt történetek pedig alappillérei a kiskoromnak.
Program
Minden évben pár napot töltök otthon, és próbálom újra élni a gyerekkorom. Ugyanazokat a képeket csinálom meg önkéntelenül minden évben és a saját múltam után vágyakozom. Lehet pont azért, mert egy fényképem sincs életem ezen szakaszáról. Gyerekkoromban, amikor ezek a helyek és emberek voltak az egyetlen valóságom, nem tudhattam, hogy a jövőben, ez a szeglete az életemnek már főleg emlék lesz.
Az idei nyár más volt, mint az eddigiek. Bunin egyre jobban látszik, hogy idősödik. Timi pedig gyereket vár. Az eddig is érzett távolság most egyre nagyobb és nekem is egyre nehezebb újraélni a kisgyerekként megtapasztalt idillt.”
Szécsi Noémi 2022-ben szerzett mesterdiplomát a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán. Munkássága középpontjába mindig valami szokatlan vagy bizarr kerül: készített már képeket boszorkányokról („Nem eshet örökké”), fotózta a temetkezési vállalkozásokban dolgozókat („Memento mori”) és kulisszákat („Ashes to Ashes”). Most egy abszolút személyes történetet mutat be a Telep Galéria falain.
TELEP
Még a Gozsdu sem állt, amikor a TELEP már igen, és máig fogadja a leglelazultabb emberi elemeket. Ki ne hagyjátok az aktuális emeleti kiállításokat!
