Program
Apám lányai
„Valami összeköt az összes lánnyal a világon: az apánk. Meg az, hogy ő mindig lát minket, még akkor is, ha nem néz. Ha nem ő néz, mi nézzük magunkat a szemeivel. Most legyél nagyon szép, mert lát – mondjuk, és közben magunkat látjuk felöltözni, levetkőzni, nézzük, ahogyan a víz a testünkhöz ér, ahogyan szempillák nyúlnak meg a fekete festéktől, és hajak szőkülnek a hidrogén – peroxidtól. Mindezt azért, hogy apánk tudja, a lányai úgy viselkednek, ahogyan ő elvárja tőlük. Nem panaszkodunk, amíg tudjuk, hogy rajtunk van a tekintete.”
Az Apám lányai projekt során az egyéni nőfelfogást tettem próbára. Kísérleteztem és játszottam egyrészt a testtel, mint táncos, másrészt az érzelmekkel, mint a felnőtté válás küszöbén álló nő. Megkérdőjeleztem, hogy mindennapi tevékenységeimet, a saját magamról alkotott képet hogyan befolyásolja a male gaze, vagyis a férfitekintet. Megpróbáltam feltárni, hogy vajon mennyiben látom magamat individuumnak, saját célokkal és értékekkel rendelkező egyénnek, és mindezt hogyan formálta át az a megfelelési kényszer, amit egy „örökké látó szem” halmozott rám. Vajon hogyan váltam lánnyá, lányból hogyan lettem nő? És mégis, ki vagyok ehhez képest, és miért érzek szégyent, ha tapasztalataim nem találkoznak azzal, ami születésemtől kezdve elkezdett belém vésődni?
A bennem feltörekvő kérdésekkel kísérleteztem, ennek során táncművész jóbarátaim, Juhász Kristóf, Kliment Anna Sára, Molnár Viktória és Menyhárt Enikő voltak segítségemre. Segítettek mélyebben megérteni, átlátni a male gaze jelenségét, a a másik szemszöget, az artikulálhatatlan feszültségeket. Azt tettük, amit művészként tennünk érdemes: kérdőre vontunk, játszottunk, analizáltunk, mígnem végeredményt nem kaptunk. Élményeinket és az azokhoz fűződő hol fájdalmas, hol teljes pillanatokat mozgással és térhasználattal tettük érzékletessé. Sosem múló gondolatoknak adtunk formát, míg végül mindebből táncelőadás született. Ennek lépcsőfokait, a próbafolyamatot Nagy Lili Panna örökítette meg a kameráján keresztül. A táncelőadással összekötött kiállítás 2025 októberében a Textilgyárban került bemutatásra, majd 2026 februárjában újra lehetőségünk nyílt prezentálni a projektet az Irregulari által szervezett Kőbánya Underground nevű művészeti fesztiválon. Utóbbi során projektünket fényinstallációval egészítettük ki.
Közreműködők:
Koncepció, koreográfia: Sebestyén Rebeka Juhász Kristóf, Kliment Anna Sára, Molnár Viktória és Menyhárt Enikő segítségével
Díszlet, poszter: Kosztán Kamilla
Zene: Szabó Áron, Maier Péter; Lana del Rey: Cherry
Szöveg: Sebestyén Rebeka
Fotó: Nagy Lili Panna
Táncolják: Molnár Viktória, Sebestyén Rebeka
Turbina Kulturális Központ
A Turbina Kulturális Központ egy háztömbnyi, sokszínű rendezvényhelyszín a 8. kerület szívében. A rendszeres zenés események mellett elcsíphetünk itt kiállításokat és színházi előadásokat is.
