MARTIN WANDA & MARTIN GÁBOR: AZ ÖRÖK FIATALSÁG BALLADÁJA
Martin Wanda (1991) és Martin Gábor (1953) dokumentumképeit több mint 40 év választja el és majdnem kétezer kilométer. Mégis mindkettő szinte ugyanarról mutat be érzékeny társadalomábrázolást, még ha egy szűk szubkulturális közegben is. A fotográfiák nem csupán a vibráló éjszakai élet felületét örökítik meg, hanem mélyen belemerülnek az események atmoszférájába, uralják a pillanatot.
Martin Gábor fotográfus az 1970-es évekbeli, főként békéscsabai fiatalok szórakozását örökítette meg, míg lánya a mai Londonban készít felvételeket. Kettős sorozatuk az ifjúsági szubkulturális londoni képek és a vasfüggöny mögötti éjszakai élet párhuzamba állításával egy időtlen képanyagot alkot. A fotográfusok szándéka nem egyfajta korlenyomat rögzítése volt, mintsem inkább a fiatal nemzedékek lázadását és belső viszonyait hivatottak megörökíteni, azt a sajátos univerzumot, ami Békéscsabán és Londonban is meghatározza a hétköznapokból menekülni vágyó fiatalok szórakozását.
Wanda fotográfiái vizuálisan is összekapcsolhatóak az 1970-es évekbeli éjszakai élet színtereivel és ábrázolásmódjával. Szerinte „ezek az emberek és a bulik visszhangozzák azokat a szubkultúrákat, amelyeket a szüleink a politikai rendszerek elleni lázadásként azért hoztak létre, hogy hangot adjanak az elégedetlenségüknek.”, ugyanakkor ez az attitűd már alapjaiban másról szól, mint a szocialista politikai elnyomás elleni lázadás.
Schedule
Martin Gábor fotográfus az 1970-es évekbeli, főként békéscsabai fiatalok szórakozását örökítette meg, míg lánya a mai Londonban készít felvételeket. Lánya, Martin Wanda értelmezésében: „Alig lehet megkülönböztetni a képeket, ami szerintünk tökéletesen ábrázolja, hogy a lázadás hogyan van kódolva minden kultúra DNS-ébe, még ha ok nélkül is”.
A sorozatok elkészítésekor mindketten szinte egyidősek voltak, azonban lényegesen eltérő lehetőségekkel rendelkeztek. Martin Gábor földrajz, rajz-, valamint művészettörténet szakos tanári tanulmányait kiegészítve végzett a Bálint György Újságíró Akadémia fotóriporteri szakán, melynél abban az időben nemigen kerülhetett feljebb a fotográfia oktatási lehetőségeit tekintve. Felsőfokú művészeti fotóoktatás hiányában eddig juthatott el, miután fotográfus, filmoperatőr, majd reklámfotográfus lett. Még jóval a társadalmi rendszerváltás előtt, 1981-ben alapította meg a Reklámfotó Stúdió elnevezésű vállalkozását, mely elsősorban a magyar állami cégeket és magánvállalkozásokat szolgált ki az akkor kibontakozó piaci versenyben.
A Békés Megyei Príma-díjas fotóművész négy évvel ezelőtti interjújában bevallotta, hogy „szomorúan vettem tudomásul, hogy lányom is fotós akar lenni”, bár Wandának már egészen más lehetőségei adódtak a fotográfia területén. A Békéscsabát otthonának tekintő, de ideje nagyrészében Londonban élő alkotó a Moholy- Nagy Művészeti Egyetem és a College of Fashion elvégzése után leginkább divatfotográfiáiról ismert és elismert a világ számos pontján. Eddigi fotográfusi pályáját meghatározta a zene, hiszen leghíresebb sorozataiban zenészekről készült dokumentarista és megrendelésre készült divatképek szerepelnek. Többek között a Dior, a Louis Vuitton, a Burberry cégek számára készített sorozatokat, s egyben a Canon Europe nagykövete. Világlátását elmondása szerint többek közt Jane „Austen, a Brontë nővérek és persze a Sex Pistols” határozta meg.
Hungarian House of Photography - Mai Manó House
Mai Manó House – The Hungarian House of Photographers – operates in a studio-house built at the end of 19th century, for the commission of Mai Manó (1855-1917), Imperial and Royal Court Photographer. This special, eight-story neo-renaissance monument is unique in world architecture: we have no knowledge of any other intact turn-of-the-century studiohouse. In addition, it serves its original goal, the case of photography again.
The aim of Mai Manó House is to advance the development of Hungarian photography and raise photography’s national prestige as a distinct form of art.
The institution plays a marked role in the cultural life of Budapest and Hungary, while the organization of exhibitions and programs abroad is getting more and more emphasis within its activities. The reputation of justly world-famous Hungarian photographers of the 20th century offers a great opportunity to regain our old status in the world of photography by the introduction of the generations following those great masters
