Tárlatvezetés Boveiri Leilával a Tudattalan erdeje című kiállításon

Az erdő állandó helyszíne a mítoszoknak. Egy időtlen táj, amely teret ad a váltakozó történeteknek és karaktereknek, függetlenül a kulturális vagy az időbeli eredetüktől. A mitológiák, mint a kollektív tudattalan termékei, egy közös világot alkotnak, amely egy erdőként képzelhető el.

A kiállítás központi festménye a tudattalan erdejének egy részét ábrázolja. Ebben a világban különálló mítoszok egyszerre vannak jelen. Egyik oldalon Narkisszosz csodálja a tükörképét, miközben a kép másik pontján Daphné Apollón karjai elől menekül. Az ábrázolt mítoszok között nincs határ; a jelenetek egymásba fonódnak és egy új narratívát hoznak létre. A címadó mű a kiállítás koncepcionális magja, egyfajta forrás, amelyhez a többi kép kapcsolódik. Ez a festmény a kiindulópont, egy távolabbi nézet az erdőről, míg a további művek közelebbi perspektívákon keresztül egy-egy karaktert vagy mítoszt emelnek fókuszba.

Ezek az alakok mind az erdő részei, de vannak olyan figurák, amelyek eggyé válnak a természettel. A mitikus alakok metamorfózisán keresztül a fák és gyümölcseik új jelentést kapnak. Az erdő így nem csupán helyszín, hanem minden fa egy történetet őriz.

A kiállításon szereplő festmények betekintést engednek ebbe a belső világba.