Rész és egész

A Rész és egész című kiállítás a fragmentumok és a teljesség közötti feszültséget vizsgálja: a darabokból, törésekből, hiányokból, elfedésekből és átmenetekből összeálló sajátos univerzumokat. A festmények és szobrok néhol formailag, máshol gondolati síkon kapcsolódnak ehhez a viszonyrendszerhez – a részletek autonómiáját és az egészbe való beágyazottságát egyszerre hangsúlyozva.

A kiállítás festészeti anyaga különböző módokon reflektál a fragmentáltság tapasztalatára. A képek felületei gyakran rétegzettek, megszakítottak, olykor széttartó narratívák hordozói. Egyes művekben a forma szétesése válik hangsúlyossá, máshol a részletek közötti finom, intimebb léptékű kapcsolódás építi fel az egészet. A vonal mint alapegység, egyszerre válik építő és bontó elemmé: hálózatokat, struktúrákat hoz létre, miközben sejteti azok instabilitását is. A munkák elmosódott elemei vagy nagyító alá vett részletei a hiányt, a súlytalanságot erősítik fel, a képek narratívái sokszor a megfoghatóság és az elérhetetlenség metszéspontján mozognak. A néző tekintete folyamatos mozgásra kényszerül: a részletekben elmélyülve próbálja rekonstruálni a teljességet, miközben az mindig kicsúszik a teljes megértés alól. A szobrok fizikai jelenlétükkel tovább erősítik a kiállítás alapkérdését. A művek gyakran egyensúlyi helyzetben léteznek: elemekből épülnek fel, amelyek viszonya törékeny, szinte bármikor felbomolhat. Más esetben a néző a térben mozogva új és új nézőpontokból érzékeli a rész és az egész egymáshoz való viszonyát, a szobor struktúráját.

A Rész és egész egy nyitott gondolati, vizuális rendszert kínál: egy olyan teret, ahol a hiány, a töredék és a bizonytalanság nem a teljesség ellentétei, hanem annak elengedhetetlen feltételei.