Kripták és síremlékek nyomában
Fedezzük fel Lajta Béla műalkotással felérő síremlékeit, csodálkozzunk rá a turulmadárra Vázsonyi Vilmos nyughelyén, ismerjük meg az izraelita temetkezési szokásokat és előírásokat a lezárt Salgótarjáni utcai temetőben. Kik is temetkeztek ide és mióta nincs már használatban? Vezetőinktől mindezt megtudjuk.
Schedule
Dr. Negyela László előadó társa Vukoszávlyev Zorán építészmérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense, akinek egyik fő kutatási területe a szakrális építészet.
Rendezvényünkön kép- és hangfelvétel készülhet, melyet weboldalunkon és közösségi média felületeinken is felhasználhatunk!
Salgótarjáni utcai zsidó temető
Magyarország egyik legkülönlegesebb sírkertje, a budapesti Salgótarjáni utcai zsidó temető 1874-ben nyílt meg a korabeli budapesti köztemető, a mai Fiumei úti sírkert szomszédságában. 1892-ig ez volt Pest egyetlen működő izraelita temetője, amelynek viszonylag kicsiny, 4,8 hektáros területe a századfordulóra meg is telt. A pesti zsidóság elitjének végső nyughelyéül szolgáló mauzóleumok közül a legtöbbet Fellner Sándor és Quittner Zsigmond tervezte. A zsidó szimbólumok és a magyar népi motívumkincs elemeit egyesítő számos síremlék, illetve a szertartási és kapuépület a szecesszió korának hazai géniusza, Lajta Béla munkásságát dicséri.
Budapest ostroma után ide temették át a budapesti gettó halottainak többségét, ám az 1950-es évektől a temetőt már alig használták, az utolsó temetkezés az ezredfordulót követő években történt. A temető megállíthatatlannak tűnő pusztulása az 1960-as években indult el, a sírokat szinte teljesen benőtte a növényzet, a mauzóleumokat megrongálták és kifosztották, a szertartási épület kupolája az 1980-as években omlott be. A 2002-ben teljes egészében műemlékké nyilvánított temető 2016-ban került a Nemzeti Örökség Intézetének kezelésébe.